Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Az ember tragédiája színpadon

köaök és ködcsillagok elvonulását az Ur trónja előtt. Az ilyesmi szinpadon mutogatva bővebb fejtegetésre nem is szorul, csak nagyon kisszerű képzetet támaszthat a nézőben a valóság roppant nagyszerűsége felőli Azt tartom, hogy amit a szinpadon nem lehet a valószínűség meggyőző látszatával mutatni, azt jobb elhagyni, vagy csak elbeszéltetni. /Bármily elismeréssel adózom például a meiningeni rendezés mesteri realizmusának, s bár elismerem a Jullus

i Caesar

beli népjelenetek művészi kivitelét: megvallom, egészen hatástalannak, és hiú erőlködésnek találtam mindig a philippi ütközet utánzását. Akármelyik néző, aki valaha igazi ütközetet látott, vagy jó leírásban olvasott, sokkal tökéletesebben el tudja magának képzelni azt a csatát, melyen a világuralom kockája dőlt el, mint azt a 15-2o, felvont íjakkal egyik szikláról a másikig futkosó ember képes lehetne velem megértetni./Kihagytam a 3-ik színben a nimfák meg jelenését, mert az alatt a beszédnek szünetelni kellene, s fon tosabb ok nélkül hosszítaná az előadást. Nem tartottam szükségesnek - részben lehetetlen is - láthatóvá tenni mindazt, amit Lucifer mond a 4-dik színben, mint az utasítás előírja. A 6-dik színben, a glóriában megjelenő kereszt magasztosán jelképezi a Péter apostol beszédét; mig az égő városok és a csúcsokról lerohanó félvad csoportok nagyon zavarnák értelmét, mert a figyelmet haszontalanul vonná el a festett vászon a költeménytől. A 8-dik képben nem tartottam szükségesnek, hogy Kepler-Ádám bortól merüljön álomba, és úgy álmodja meg a francia nagy forradalmat. Veszedelmes dolog egy megcsalt öreg férjet mutatni, amint borban keres vigasztalást, s közben a legfönségesebb eszmék ábrándjaiba merül. A 9-dik