Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Nyilatkozat

Nyilatkozat A Havi Szemle novemberi füzetében egy cikk jelent meg, mely a Nemzeti Szinház drámai igazgatóját azzal vádolja, hogy "le akarja szoritani a magyar eredeti drámairodalmat a Nemzeti Szinház deszkáiról". Nem fogok e cikk ama legterjedelmesebb részével foglalkozni, mely személyem ellen szórja a bántalmakat és ráfogásokat; ferditi szavaimat; csupán amaz adatokat akarom helyreigazítani, amelyeket a cikkiró vádja bebizonyitására felsorol. A statisztikai számok csak a magyarázó értelmezés által nyernek életet, és válnak mentő vagy terhelő tanúkká. Azt mondja a cikk, hogy 1873/4-ben lo9 eredeti darabot adtak elő, 1878/9-ben pedig csak 54-et. Ez igaz. De ha tekintetbe vesszük, hogy ama lo9 előadás közül 51 énekes népszinmü volt, s hogy most ezeket -tudvalevőleg - külön e műfaj számára emelt új színházban adják, mindjárt leolvad az összehasonlításban a lo9 előadás 58 tulajdonképpeni drámára vagy vigjátékra, mint amely műfajokból jelenleg a Nemzeti Szinház drámai műsora áll. Vegyük még tekintetbe, hogy az 1873-dik évi márciusi pályázatok kedvező eredménye volt A Osók

, melyet ez évben 9-szer, Valéria

, melyet 5-ször lehetett adni, hogy ez év elején még az elébbi évről A krakkói barátok /8 előadással/, Salome /4 előadással/, Újvilág /2 előadással/, Légyot

t /3 előadással/ állott az igazgatóság rendelkezésére: s kitűnik, hogy ezeken kivül még csak 27 más darabról kellett gondoskodni, hogy az 58 drámai előadás kikerüljön. A mostani igazgató, mikor 1878. márciusban az igazgatást átvette: Marenyán kivül egyetlen új eredeti darabot sem talált