Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Visszapillantás a Színészeti Tanoda 10 évi működésére

a másikat okvetlenül eltörölni. Hogy a felvételnél a lehető legnagyobb szigort kell alkalmazni, az természetes; de az is bizonyos, hogy egy felvételi vizsga után senki sem képes megítélni, hogy a jelentkező, a kedven kivül hozott-e magával egyéb szinész! tehetségeket. Az ily felvételi vizsga csak nagyon általános lehet, s csak az alak, arc, hang és bizonyos műveltségi fok megállapítására szoritkozhatik; ezért az első év mindig próbaév lenne, mely után az ily növendék elbocsáttatlk, ismétlésre szorittatik, vagy áttétetik a 2-ik osztályba. Ez eljárást, bár a szabályokban nem foglaltatik, néha alkalmazta is a tanári kar azoknál, kikkel vagy kiknek szüleivel meg lehetett értetni, hogy csak az ő javukra alkalmazzák ez eljárást. De ezt is, mint az elsorolt változtatásokat kötelező szabállyá kellene tenni, mely mind a tanárokra, mind a növendékekre irányadó levén, az intézetnek bizonyos állandó szervezetet biztositana, s nem engedne tért akár a különböző tanárok különböző felfogásából, akár egyéb befolyásokból származó kivételeknek. E visszapillantásból kiolvashatja a figyelmes olvasó, hogy a hiányokat jól ismeri a tanári kar, s részint az alapszabályok, részint az eddigi szokás által megkötve, egy új és végleges szervezéstől várja azok pótlását és javítását, mert csak úgy lehet az intézetet fejleszteni, és elérni azt, hogy idővel élvezhetőbb eredmények által mind a szavaló, mind az éneklő művészetnek hatalmas emeltyűje legyen.