Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

\ sokkal és mozgékony izmokkal bírjon. Minél kevésbé éles és határozott az arcvonás egyénileg, s minél mozgékonyabb: a szinészeti célokra annál alkalmasabb. A hang után az arcnak van legfőbb szerepe; az arcon pedig a szemnek. Az emberi testnek e része az, mely a kedély minden mozzanatát kifejezni képes. Az arc és ezen a szem a lélek tükre. A hang a szinésznek oly természeti eszköze, mely által a szellem közvetlenül nyilatkozik; tehát a hangnak a szinészeti célokra alkalmasnak kell lenni. A nyers, tompa, durva, merev, érthetetlen, igen vastag, igen vékony, gyönge, férfiúnál aszszonyias, nőnél férfias hang éppoly akadály a szinészetbeh, mint a megrögzött tájkiejtés, és beszélő szervek valami hiánya vagy hibás alkotása. A hangnak és beszélő szerveknek némely hibái bizonyos fokig javithatók. A hangot erősiteni, a szük mellett tágítani, a selyp, dadogó beszédtől elszokni, kitartó erőfeszítés, s okszerű eljárás mellett többeknek sikerült. A szinész természeti eszközei röviden: tiszta csengésű, hajlékony hang, hibátlan kiejtés, nemes és csinos arc, élénk szem, nemes tartású és könnyen mozgó alak. 5.§. Hang, kiejtés, nyelv A drámai előadásban legelső tényezők: a nemzeti nyelv és hang Szükséges tehát, hogy a szinész nemzeti nyelvét, annak törvényeit, erejét, hatalmát, báját tökéletesen ismerje. Ez ismeret megszerzésére legjobb mód: a nyelvtudományi jeles müveket nagy szorgalommal tanulni.