Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

képezi. A városi szinhazak

, mint a lipcsei, frankfurti, hamburgi sat., még kevésbé voltak érdekelve e törvény által, mert mindig az illető várostól függ megadni az engedélyt új szinház épitésére vagy nem. S minthogy a városoknak nemigen van kedvök saját színházaiknak konkurrenseket nevelni, nemigen engedték szaporodni a magánvállalatokat

. Egyébiránt a szinházi szabadalom, Berlint és Parist kivéve, egy nagyobb városban sem szaporította meg a színházakat; azokban pedig a sok új szinház mitsera ártott a meglevő, dús jövedelmű és részben nagy subvencióval ellátott udvari színházaknak. Parisban a köztársaság fennállása óta sem változott a szinházi ügy. A császári színházak köztársasági cimet öltöttek magukra; egyébként mindazon kedvezményekben részesülnek, mint a császárság alatt. A szinházi szabadalmon kivül a törvényhozás nem foglalkozott sehol a szinházi üggyel. Németországban az udvari színházak mindenütt külön, az illető udvar által kiadott szervezetben állanak fenn; minden városi vagy tartományi színház ügyvezetése az illető helyhatóság felügyelete alatt áll, és rendesen bérbe van kiadva; a számtalan vándor-társaságok igazgatói ma itt, holnap ott, mindig az illető helyhatóság engedélyeivel tartják előadásaikat. És éppen azért, mert a szinházi szabadalom következtében tömérdek igazgató bukott, szinészt tönkre tett; szaporodott a rendetlenség, melynek elhárítására maguk a szinházi tagok egye-