Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

geit, és ne legyen alkalma senkit azok gyakorlatában háborgatni. Eltekintve attól, hogy a mi szinházi törvényeink, melyek a rendet és fegyelmet biztosítanák, minden körülmény közt hiányosak vagy hibásak, még ezeknek alkalmazása is tömérdek aka-v dályba ütközik, éppen a szinházi szervezet gyarlósága miatt. Előszöris a mi színházunknál van elég hely egy drámai szinház minden /igazgatási, művezetései, gazdászati, művészi és technikai/ szükségletei számára; de összeszorítva egy nagy opera ugyanannyi szükségleteivel: egyiknek sincs helye; ebből szakadatlan súrlódás, panasz és rendetlenség származik, melyet az igazgató nem képes megszüntetni. Az egész igazgatósági iroda, melyben negyedfélszáz szerződött tag ügyeivel kell folyvást foglalkozni, egy Írnokból áll, és ez is egy előszobában dolgozik, melyben szakadatlanul 152o ember ül fölváltva, az igazgatóval akarván beszélni. A rendezőknek az egész épületben egy asztaluk nincs; ezek irodájukat a zsebökben hordozzák. A titkárnak van egy szobája, de ez I0-I2 óra közt jegyeket árul a másnapi előadásra; mert két pénztárt lehetetlen fölállitani. Ez az egy pénztár is kétfelé van osztva; az első felében a napi jegyeket árulják, s oly szük, hogy látogatottabb előadások alkalmával a n.é. közönségnek az udvaron kell esőben, hóban, sárban várakozni. A belső felében a pénztárnok ül egy 2 négyszögöl ketrecben; ennek mindennap 60-I00 szinházi és nem szinházi emberrel, a havi fize- • tések alkalmával az egész személyzettel van dolga; ezek mind a jegyváltó közönségen törnek utat maguknak. Az ellenőr egyszersmind gazdasági felügyelő is; ennél