Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról
más helyt újult ki, s az igazgatók szakadatlanul a molnár és fia meséjét játszták; sohasem birván eleget tenni a szanaszét ágazó véleményeknek és követeléseknek. Méltóságod ügyszerető buzgalmával a legcsekélyebb részletekben is saját tapasztalásából tanulmányozza a művezetés különböző ágainak teendőit, és hányszor volt kénytelen meggyőződni, hogy az egyik fél érdekéért a másiknak kell szenvedni, s bármennyire akarta, lehetetlen volt a két érdeket összeegyeztetnie. Egy új opera próbáiért nem kell-e két hétig betanult s leginkább elavult darabokkal megrakni a drámai játékrendet? Sőt egy új drámai előadás kedvéért nem kell-e a személyzet számának korlátoltsága miatt hasonlóképpen cselekedni? Az opera nagy helyet, nagy fényt, pompát igényel. Lehetetlen, hogy amellett másnap, ugyanazon közönség szemében a dráma egyszerűbb, zajtalanabb hatása kisszerűen ne tűnjék fel. Hogy ez némileg fedezve legyen, utóbbi időben sok gondot fordítottunk a drámai előadások diszes, mondhatni fényes kiállítására. De a külső sikerek nem képesek feledtetni a belső, a művészi tökély hiányait, melyeket betölteni - éppen a szervezet eddig meg nem ingadhatott hibás alapja miatt - Méltóságodnak nem állott hatalmában. III. Az eredeti irodalom felvirágzásának fogatja Mindenszinmüirodalom csak akkor nő, hajt és virágzik, ha saját nemzeti talajába verte gyökerét:
