Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

és opera annyira rokon fajok volnának, hogy, mint jó testvérek, egy házban megférhessenek. Bármennyire egy legyen is a cél, melyre törekszenek: természetüknél fogva annyira különböző eszközöket kell használniuk, hogy már a működési téren is összezördülnek, melyen tevékenységüket kifejtik. S ha nem az enquête által javasolt, hanem még egyszer akkora összeggel segélyeznék is az ily szinházat, akkor sem lehetne elérni nagyobb művészi emelkedést. Az igazgatónak szakadatlanul a kettő közti egyensúly fenntartására kell figyelmét forditani, és ez sokszor hol egyik, hol másik rész rövidségével érhető csak el. A tagok egymás közt mindig két táborra oszlanak; ebből folytonos versengés támad, melyben tömérdek jogos és jogtalan érdek küzd egymással, s e küzdelemnek mindig a művészet vallja kárát. Mindenki tudja, érzi, vagy legalább hiszi, hogy a másik tábor miatt van korlátozva szellemi és anyagi haladása; ez kedvetlenséget, irigységet, lehangoltságot, munkátlanságot, a rend és fegyelem lazulását idézi elő; ez pedig mind nem emeli a művészetet. Még nem volt olyan igazgató, ki szakadatlanul ki ne lett volna téve a leghevesebb, gyakran a legigaztalanabb megtámadásoknak; /

rendesen csak a megholtakat dicsérik

;/ s oly kevesen akarják belátni, hogy legtöbbször nem az igazgató személyében, hanem a szinház szervezetében kell az okot keresni, mely a megtámadásokat folytonosakká teszi. Minden kigondolható tapaszt fölhasználtak már a szinház e folyton nyilt sebére; de mindaz csak foltozásnak bizonyult be,