Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Drámairodalmunk a Nemzeti Színház megnyitása óta

melyek azóta ia erősödtek. 1883 első felében Rákosi fért meg hatéves azinigzgatói pályája által okozott hosszú visszavonulása után a Nemzeti Szinpadhoz Ida cimü vígjátékával^ és Csiky folytatta nagy hatá* sú azinmüveinek aorozatát Bozótl Mártával. E felolvasás keretében nem terjeszkedhettem ki az egyes darabok méltatására. Az igaz, hogy remekmüvek nemigen termettek, de azok sehol sem teremnek olyan könnyen. Aeschylos, Sophokles, Euripidestől pár ezer év választja el Shakespeare-t/sic!/, Calderont, Corneille-t, Racine

T

t, Molière-t; ezektől pár század Goethé*t, Schillert. De ami ezek közé esik, vagy ezek után jöttt olyat mutathat fel a magyar drámairodalom is nem egyet. S bár legjobb éa valóban remek tragédiánk az állandó magyar színház megalapítását jóval megelőzte, senki sem tagadhatja, aki ismeri drámáinkat, hogy azóta drámairodalmunk nagyot fejlődött. Hogy többet nem segített, hogy nem tett annyit, amennyit vártak tőle, annak oka az, hogy nagyon is sokat vártak ez egy színháztól, továbbá magának a színháznak nagyon hiányos alapításában és azon kedvezőtlen körülményekben keresendő, melyekkel fennállása óta szakadatlanul küzdenie kellett. Már csak az a körülmény is, hogy megnyitása óta egy olyan szakkal volt kénytelen hajlékát megosztani, amellyel való közösség mindig kárára volt a drámának^ és van mindenütt, ahol a szükség vagy felsőbb akarat ily osztozáara kényszeríti, tehetetlenné tette arra, hogy a drámairodalomnak nagyobb fokú fej-