Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Drámairodalmunk a Nemzeti Színház megnyitása óta

mással versenyző Béldl Pál és Dózsa György képezett irodalmi eseményt. Amaz Szigligetit juttatta a loo aranyhoz, mig Jókai Dózsa Györgye élénk polémiákra szolgáltatott alkalmat. Egressy már mint biréló is ennek a pártján volt, mint szinész nagy kedv vei alkotta meg a címszerepet, s utóbb tollal is védelmére kelt A többi kilenc műről nem szükséges megemlékezni, hacsak azért nem, mert a színház ismételte a kis vígjátékok tavalyi pályázatát, s ezúttal Szigligeti Petronellá

ja lett a győztes. 1858 két igen jó vígjátéknak születési éve, melyek magasai kiemelkednek a tizennégy újdonság közül, melyek ez évben szintre kerültek.

Fenn az ernyő, nincsen kas Szigligetitől nem annyira tárgyának, mint kidolgozásának s nyelvezetének újdonságával és verseinek szépségével ragadta el a Teleki-jutalmat a Szige» ti zamatos magyarsággal Írott Fal us lak ja elől. Amabban Szerda*helyi művészi alkotású Rejtey

je. emebben magának a szerzőnek kitűnő Óvári bácsija a magyar színpad legkiválóbb alkotásai közé tartozik. Még Szigligeti Mátyás király lesz

je. Dobsa IV-lk László

ja emelkedik ki, és tartja magát egy ideig a műsoron. Mig a Tarqulnok és Brutuaok cimü szomorújáték, 3 drámairónőnk közül a komoly dráma művelőjét Tóth Józsefnót ismerteti meg velünk; még följegyezhetjük, hogy Tóth Kálmán első müvét, az Utolsó Zách

ot ez évben irta, ós az új nevek közt ott látjuk Vajda Jánost Ildikó cimü szomorújátékával. 1859 ismét tizenkét új színmüvet hozott műsorra, de csak tizenkét bukást Jegyezhetünk fel eredményül. A Karácsonyi-jutalmat nyerte a Telivér

, de vele nem nyert sem a drámairodalom, sem a szinház; versenytársai közül is szinre került egypár,