Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - Drámairodalmunk a Nemzeti Színház megnyitása óta
kott, Vid csak falaikért aratott. Vahot Bányarém e jó ideig megmaradt a szinpadon, leginkább az igazaágoa Mátyás király népazerü alakja tartotta fenn a különben kétaéges értékű darabot. Szigeti Szép juhász át Réthy obsitoaa azintén jó ideig tartotta a azinen; magát a darabot alig lehetne a szerző ko8zorújának valamelyik levelére följegyezni. Obernyik, Kelemenfi László, a régebbiek közül, Szilágyi Sándor, Komlóai, Csalóközi az újak közül, darabjaikkal caak számot tettek, de nem nyomtak semmit drámairodalmunk mérlegén. 1851 tiz új szinmüvet mutat fel. Szigligeti Nagyapó ja és Szigetinek az Eötvös Falu jegyzőjé ből dramatizált Violá ja volt az év legjobb terméke. Degré Bál előtt és után ja e szerző legsikerültebb müvei közé tartozik. Két új drámairó tünt fel ez évben: Egressy Béni Két Sobri cimü népszinmüvével, és Hegedűs Lajos két drámájával: a Hazatértek kel és a Rózsakirályné val. A szinész drámaíróknak szinpadi hatás ismeretével irott müvek, mélyebb drámai vagy költői érték nélkül. Az 1852-dik év tizenöt darabjának irói közt nem kevesebb, mint hat új névvel találkozunk; um. Erdélyi János, Hinár János, Oldal József, Tóth József, Benkő Kálmán és Kövér Lajos, Az utóbbi tünt fel legelőnyösebben három kis vígjátékával. Ezután is leginkább az apróságok faját művelte. És ezekben mutatott is figyelemre méltót, bár összesen tizenhét müvével nem ért el annyi hatást, mint a Balzac regényéből vett Szép marquisné v al, mely az ötvenes és hatvanas évek kedvelt darabjai közé tartozott. Nagy és tartós hatással adatott Jókai Dalmá ja. Dobsa Guttenberg je is tetszett; utóbb szerzője is föllépett cimszerepé-
