Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)

Források - 1832 - 1836

utasítással sincs ellátva. — Mert midőn leginkább a pénzbeliek az ország gyűlésére tartoznak, sőt kell elhatároztatni, s onnét az országos követeknek utasítását adni szükség, a KK. és RR. magok bé fogják látni, hogy a szóló éppen semmit sem merhet ajánlani, sőt inkább azt reményli, hogy a KK. és RR. ezen érdemben, mely különösen érdekli Magyarországot, ezen ajánlást s ennek következésében eszközlendő felosztást Horvátországra nem fogják kiterjeszteni, ami hogyha történne, ellene a szükséges óvást megtenni a szóló kötelességének tartja. Egyéberánt lehető, hogy ha ezen érdemben az ország gyűlésének tudósítás adatik, s ott ez felvétetik, a kapcsolt országok részéről is ezen célra némely önkényes [önkéntes] ajánlatok tevődnek. Győr vármegye második követe [Szüts Antal] : Az izenetbe foglalt somma megajánlásához az eddig e tárgyba vett utasításához képest a szóló csak annyiben járulhat, amennyiben küldői azt kívánnák, hogy alapítvány szerkeztessen, amelyből a színjádzók állandó segedelmet nyerhessenek, mert azt hiszik, hogy valamint más fővárosokban, úgy Pesten is reményleni sem lehet, hogy magát egy, a célnak megfelelő társaság segedelemnyújtás nélkül fent láthasson, ha, úgymond, a nevezett sommának nagy része küldői kívánságához képest alapítványnak fordíttatik. Gömör vármegye első követe [gróf de La Motte Károly] : Sajnálja, hogy nincs azon szerencsés állásban, mint a soproni követ. Ő valamint a kerületekben nem voksolt, most sem voksolhat, mert utasítása nincsen; azonban a Pest vármegyénél a színházra letéve lévő pénz eránt Borsod vármegyei követ véleményét osztja, s a pesti módosítást el nem fogadja. Trencsén vármegye második követe [Marczibányi Antal]: Borsodi követnek feleletül megjegyzi, hogy a religionáréből vett hasonlítás a mostani kérdéses tárggyal nem hasonlítható, mert a religionare voksok többsége által döntetik el, ellenben a jelen tárgyban csak ajánlásokról van szó, már ha a többség itt is határozhatna, az ugyan szép ajánlás volna, melyre valaki kénszeríttetik. — ő tehát részéről továbbra is azt mondja, hogy ki-ki maga nevében ajánljon, s ha a voksok többsége elfogadná is az ajánlást, az a többi nem ajánlót nem terhelhetné, mert ez csak /oblatum/ ajánlás, és nem valami /subsidium/ felsegélési költségek,