Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)
Források - 1832 - 1836
módot abban lelik, hogy azon 400 000 forint kamatja, melyet a kerületi ülésben ezen Pesten minden haszon nélkül felépítendő színházra ajánlottak, azon megyékben, melyekben a honi nyelv még divatban nincsen, és melyekben valódi felsegélése nélkül divatba nem is jöhet, oly férfiaknak a fizetésére fordíttasson, kik a magyar nyelvet tanítani, és úgy mindég előrehaladván utoljára a tudományokat is ugyanazon a nyelven proponálni fogják. — Ezen. indítványnak elfogadása esetében ezen megyének rendéi nemcsak a reájok esendő sommát minden készséggel lefizetnék, de e mostani közgyűlésben jelen lévő megyés püspök még ezenfelül egy nevezetes, majd akkoron elhatározandó sommát ajánlani kész, melynek kamatjából a feljebb említettek a vallásnak minden különbsége nélkül fizettetni fognak, és midőn ezen kinyilatkoztatást e megyének protestáns rendéi is köszönettel vennék, annak életbe hozását az ország Rendéinek bölcsességére bízván, egyéberánt azon színházra semmit sem ajánlhatnak, és így a szóló követ is ezen ajánlásban részt nem vehet. Pozsony vármegye első követe [Fekete Ferenc]: Küldői óhajtva várták azon szempontot, melyben a magyar nyelv előmenetele eránt fognak a tanácskozások folytatni, mert megyéjében is több idegen ajkú lakosok lakván, azoknak magyarosítására szükséges rendeleteket kellett volna tétetni — azonban ezen tárgyat egészen elmellőztetni látván, minthogy a magyar színház nem elkerülhetetlenül szükséges a hazai nyelv előmozdítására, részekről a kívánt célra semmit sem ajánlottak. Liptó vármegye első követe [Pongrácz Péter]: Küldői ugyan megegyeznek a kerületben ajánlott sommában, mivel azonban több rendbéli adakozások tétetnének, nehogy a szegényebb nemzetség felettébb terheltessen, kívánnák, hogy ezen somma csak két esztendő múlva, az alkotandó törvény után szedessen bé. Horvátország második követe [Busán, Herman]: A kapcsolt ország rendéi a magyar színház építésének s következőleg a magyar nyelv nagyobb virágzásának nem lévén ellenzői, annak soha semmi akadályokat sem tettek, ami azonban a 400 000 forint pengőt illeti, melyet a KK. és RR. a Pesten építendő magyar színház számára a kerületekben ajánlottak, nyilván megvallja a szóló, hogy azon kellemetlen helyhezetben van, hogy ezen lépésre éppen semmi
