Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)

Színházpolitikai kérdések a reformkori országgyűléseken /utószó/

szembekerült egymással - elsősorban művészeti, műsorpolitikai ügyekben. Bajza lemondása után megmaradt ugyan a művészeti igazgató különállása, de a tisztséget a választmány tagjai felváltva, fizetés nélkül töltötték be. Ez a módszer sem pénzügyileg, sem művészileg nem volt megfelelő, s egyik oka lett a színház / » , , , . 27 hanyatlásának, a közönség elpártolásának. Az 1840:XLIV. törvénycikk a megajánlott tőke kezelésére és az immár'Nemzeti Színház irányítására egy országos választmányt küldött ki. A bizottságot nem a szakértelem, hanem a rendi országgyűlés szabályai alapján - a diéta egységeinek képviseletében jelölték ki; igaz, így is akadt közöttük néhány hozzáértőbb, színházkedvelő főúr és nemes, de legalább annyi volt a közömbös vagy éppen ellenséges érzelmű tag. A választmány eleinte a házi kezeléssel próbálkozott: a főfelügyeletet maga gyakorolta, az ügyintézést egy háromtagú kormányzó alválasztmányra bízta. A művészeti vezetést különválasztották ugyan, de Ráday Gedeon, majd Simoncsics János személyében voltaképpen egy adminisztratív igazgatót állítottak a színház élére, akinek jogkörét erősen megnyirbálták, még a műsor összeállításába is beleszólhattak volna. A társadalmi és kulturális fejlődés adott fokán már-már anakronisztikus, egyébként is roppant nehézkes és a hozzáértés hiányában határozatlan választmányi /bizottsági/ igazgatás kudarca hamar nyilvánvalóvá vált, ezért az országos választmány maga változtatott rajta. 1842. őszén a polgári jellegű bérleti rendszer mellett foglalt állást: azaz a bérlő vállalja a kockázatot, viszi a művészeti és adminisztratív igazgatást, a bizottságnak csak a felügyelet és az országos segély folyósítása marad. Rátermett bérlő-igazgatót is találtak: Bartay Endrét. Igazi szakember volt, keze alatt művészileg szépen fejlődött, fellendült az intézet, megindult a kapitalista színházi üzemmé válás útján. Most nem elemzett és részben tőle független okok miatt azonban a pénzügyi nehézségekkel ő sem tudott megbirkózni, s az országos választmány így sem volt működőképes /több tagja.vidéken lakott, nehezen lehetett összehívni stb./. A színházi pénztár helyzetéről készült tudósításból, mindenekelőtt a Szentmiklósy Rudolfnak kiadott hitelösszeg veszélybe kerüléséből kiderült a kollektív felelősségi rendszer pénzügyi-jogi alkalmatlansága is. E konkrét