Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)
Bevezetés
a nagy fontosságú, a nemzet önállósága, tekintélye vagy jövője szempontjából jelentős követeléseket sorolták, azokat, amelyeket az országgyűlés elején, a tárgysorozaton kivűl terjesztettek fel. Az ún. közönséges vagy országos sérelmeket a kívánatokkal együtt, a követi utasítások alapján a két tábla tagjaiból kirendelt ún. sérelmi / gravaminalis / küldöttség gyűjtötte össze. A bizottság véleményezte is az egyes sérelmeket és kívánatokat, külön csoportosítva azokat, amelyeknek a felterjesztését nem tartotta indokoltnak. A preferenciális sérelmek zömét eleve a törvényalkotás szándékával küldték fel, de az ún. közönséges sérelmek és kívánatok közül is sokból lett törvényjavaslat. Ezeket kiemelték, s külön felírásban juttatták el a királyhoz. A tárgysorozatot az ún. királyi előadások /az uralkodó javaslatai/, továbbá a sérelmek és kívánatok alapjában meghatározták. Ezek mellett a bizottsági munkálatokból vagy az utasításokból választották ki az országgyűlés alatt még felveendő, fontosnak ítélt kérdéseket, az ún. excerptákat. Némelyiket sikerült is megtárgyalni, mások időhiány miatt elmaradtak. A diéta megvitatott más országos ügyeket is, többek között az országos pénztár és az országos /nemzeti/ intézmények állapotáról szóló tudósításokat, az előző országgyűlésen kiküldött bizottságok jelentéseit stb.; ezekből rendszerint nem törvény, hanem országgyűlési határozat született. Az országgyűlési tárgyakról való tanácskozások rendjét törvények és a szokásjog szabályozták. Az utóbbit írásban sem rögzítették, azaz nem voltak házszabályok.- Valamennyi tárgy vitája az alsótá bla kerületi ülésein / circularis sessio / kezdődött. Az elnevezés onnan ered, hogy korábban a négy országrész követei külön-külön, kerületenként tartottak előkészítő gyűléseket. A kerületi ülések formálisan előzetes magántanácskozások voltak, amelyeken a kormány képviselői /a személyelnök és a királyi tábla/ nem vettek részt. így szabadon nyilatkozhattak a követek; a legérdekesebb eszmecserék és pártküzdelmek itt zajlottak le. Hetenként felváltva egy-egy Dunaés Tisza-vidéki vármegyei követ elnökölt /az egyik vezette a