Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

LEVELEK (1-108. sz.)

Idatum nélkül, I8O2!] Méltóságos L. Báró Kamarás Ur Nagy Méltóságú Patrónus Uram ! Én aki éló' bizonysága vagyok azon sok kedvetlenségnek melyet Nagyságodnak az Theatrum eddig való fenn tartása okozott, átallom midó'n ismét panaszolkodnom kelletik. De hiszen kötelességem Nagysád az kiben bizom, és másra nem is vesztegetek szavakat. Már én tiz esztendőt tó'ltó'ttem el ezen Institutum mellett, minden ember azon igyekszik hogy öregségére kenyeret szerezzen magának, de nékem még semmim sints, holott feleségem és gyermekem vagyon, kikre való gondviselést a Természet reám bizta s kó'telességemmé tette. Azt reméllettem hogy ha valaha lábra fog állani a Magyar Theatrum mellette mig szolgálhatok lészen kenyerem. Öregségemkor pedig valamely jó Hazafi meg emlékezik a Hazának tett szolgálatomról. De keserves szivei kelletik el néznem miként romlik el ezen Institutum, s ezzel együtt lészen semmivé minden ki nézésem. Hogy romlik el mondom a Nemzet Karakter nélkül valósága miatt, hogy rontják el azok akikre Nagyságod a gondviselést és ápolgatást bizta, hogy romlik el az ő haszonkeresések, tehetetlenségek, által nem látások, irigységek, és az Aktoroknak egyenetlenségek, és ostobaságok miatt. Meg tsalattatott bennek a Nemzet, ki reájok bizta a Játék Szinre való ügyelést, meg tsalattatott bennek Nagyságod ki jó tzélból osztotta meg vélek a hatalmat. Ezek az Urak magok akarják, hogy ezen Institum fel forduljon még pedig mindenik egymástól külőmböző tekintetből, t. i. : Ez hogy mondhassa és ditsekedhessen azzal, hogy el romolván a Magyar Theatrum ő állitotta fel, emez tsupa Planumból alván eszibe se jut hogy a sok el nem sült Planumaival, s azokkal együtt a Theatrumról formáltnak is maholnap véget vet a halál. Hiszem álhatatosan, hogy olyan is van közöttük, aki meritálni akarja magát, hogy a Theatrum el bomlásának oka lehetett. Ezekből az Urakból a mi kevés Hazafiúi tüz lehetett is valaha immár mind ki gőzölgött, hogy lehet tehát töllök olyan dolognak ki vitelét várni, mely nyughatatlansággal vagyon egybe kötve. En aki ezen dolgott más szemmel nézem, mint sokaság, egyenesen belső érdemet teszem itten fantban (?) a születéssel és a Rangal, és igy meg botsásson a Rang és a Születés de ki mondom amit gondolok, t. i. : Ezek az Urak soha sem fogják a Magyar Theatrumot fel állitani, hanem el rontani. Ezek az Urak talám ara a Nagy Plánumra (nincs meg a levél folytatása)