Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

LEVELEK (1-108. sz.)

Gyöngyös, 1803. március 24. Méltóságos Báró ! Kegyes jó uram ! Már régtül fogva kellett volna tartozó alázatos kötelességembül a theátrumnak folyó esztendó'beli nyári napokra Miskolczra lehető' vagy nem lehetó' általjövetele iránt vélekedésemet megírnom; de mind a kétség, mind hivatalos bajaim ez ideig hátratartóztattak. Mi illeti azt, ha valljon ez idén szivesen fogadná e Miskolcz a theatrumot vagy sem? nincs nála bizonyosabb, hogy a legtisztább szivvel fogadná kebelébe; de bezzeg, ki áll érte jót, ha kikeresik-e költségeiket vagy sem? Ugyanis a tehetősebbek csak a magok vagyonaiknak bálványoznak, a kik pedig örömest segítenének rajta, azok magok is más segítségekből élnek. Igy tehát Nagyságos uram nem merem biztatni a társaságot; igaz, hogy könnyen meglehet, hogy mindenbe szerencsésen kijönnek, kivált ha szélyel nem mászkálnak mint tavaly és igyekezeteket egészen a munkára fordítják. Fájdalom! sőt szégyen és gyalázat! hogy két magyar házában egy kisded társaság pártfogást nem talál, és csak azért, hogy a magyar hazában, az hol néhány német társaságok tápláltatnak, magyar nyelven déclamai. Boldog Isten ! mit fog a következendő világ a magyarokról mondani? mit fognak a literaturát kedvellők szólani? Azt, hogy még 1800-nak az elején is barbarusok voltak a magyarok. Ha csak módom és alkalmatosságom valamelly hirtelen változás által hátramaradásba nem esik, a jövő Szent György napi vásárkor meg fogom Debretzenyben a theatrumot látogatni, a hova is alázatosan ki fogom Nagyságodnak parancsolatját és rendelésit kérni. A Nagyságod kegyességibül minden érdemem nélkül lévő csődör pejparipám igen jó erkölcsű és már meglehetős járású, csak az a kár benne, hogy két holnap alatt is alig látom egyszer, mivel a legfőbb kötelességem Miskolcztul 12 mérföldnyi távolságú vidéken kell folytatnom. E napokon Pesten megfordulván, a magyar nyelv védelmére s előmozdithatóságára készült versei Bozoki István nevű igaz hazafinak kezembe akadván, bátorkodom azokat, mint előttem igen kedves és igazságos verseket Nagyságodnak által küldeni. Pestrül egyebet a nagy drágaságnál újságul nem irhatok, az hol is a tiszta búzának kilája 5 rénesforint 30 krajcár, a gabonának 4 rénesforint 30 krajcár, s igy per consequens minden. Többire nagy uri gratiáiban ajánlott, álhatatós tisztelettel vagyok Nagyságodnak alázatos szolgája Miskolczy György