Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

LEVELEK (1-108. sz.)

Medve uram ezelőtt egy holnappal énnékem felmodta hivatalját, mellyet is alázatosan jelentek; itiletem szerint el lehetne ereszteni azért is, hogy ugy is sokan vannak, azért is pedig, hogy az ő helyét Simonfi nevü uj actor kipótolhatná és igy a költség kevesedae; de leginkább azért is, hogy ez az egy ember az csak, a ki a társaságbeli tagok közt kevéssé erkölcsi characterére is hijjános, ámbár ugyan itten magát igen jól viselte. Jantsót, Nagyságos uram itiletem szerint igen kár volna elereszteni és mondhatom, hogy ha ide fognak a jövő esztendőben jönni a Jantsó köztök nem lészen, rendkivül sokat fognak vele veszteni, mert az itt lévő publicum különösen szereti ötet, nem ismervén az ő makacsságát; de ki van hiba nélkül? senki sincs. Itt az actorok mindnyájan emberül viselték magokat mindenik dicsiretet érdemel; de mégis azt is meg kell vallani, hogy ezen becsületes jó actoroknak a szemefénye Kótsiné; bizony nagy részit lehet a keresetnek neki tulajdonítani; mert a mikor az ő neve a napi czédulákban volt, akkor mindig nevezetesen több jött bé; e mellett ugyan az is igaz, hogy a több asszonyok is mind játékaikra, mind erkölcsi magokviseletre -a legnagyobb megelégedésig producalták magokat. Többire uri gratiában ajánlott örökös tisztelettel vagyok Nagyságodnak alázatos szolgája. Miskolczy György 16. PETRICHEVICH HORVÁTH MIKLÓS LEVELE WESSELÉNYIHEZ ^KolozsvárJ 1801. szeptember 6. A levélíró egyebek között közli, hogy támogatja Ernyei kérését, hogy a színház épületében bírt kis lakását megtarthassa, mivel "

a cassa nála lévén, a pénzt minden játék után szállásra hurcolni bajos és ve- szedelmes is. De az abonirozok is már oda szoktanak és igy nagy könyny

ebbs égére vagyon a publicumnak is az ő ottlakása. . .