Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

A levelek feldolgozásának módja

A LEVELEK FELDOLGOZÁSÁNAK MÓDJA Wesselényi színházi levelezésének összegyűjtése régi adóssága színháztörténetünknek. Korábbi kutatások részeredményei is sejtették,, hogy Wesselényi Miklós döntő módon hozzájárult a nagy nehézségekkel induló magyar nyelvű színjátszás állandósulásához - eló'ször Erdélyben, majd Magyarországon is. Ez a színháztörténeti múlt csaknem két évszázados, mégsem mondhatjuk el nyugodt lelkiismerettel, hogy ezt a multat - vagy akár csak kezdeti korszakát - minden részletében ismerjük. S mivel ismereteink meglehetősen hiányosak, nehéz pontosan számot vetni azzal, hogy milyenek is voltak kezdeti színházi hagyományaink, amelyekre a későbbi korszakok újabb és sokszor más színházi fejleményei épültek. Wesselényi színháztörténeti jelentó'ségének teljes feltárása - bár nem számol fel minden fehér foltot - hozzásegít ahhoz, hogy árnyaltabban lássuk a kezdő évek, évtizedek színházi életét. A levelezés összegyűjtésekor alapvető' szempontunk, célkitűzésünk az volt, hogy lehetó'leg valamennyi színháztörténeti jelentó'ségü levelet felkutassunk. A gyűjtés időszakában vált világossá, hogy az id. Wesselényi Miklós halála (1809) óta eltelt több mint százhetven év alatt sok levél elpusztult; különösen érzékeny veszteségek a Wesselényi által írt leveleket érték, aminek egyik legkézenfekvőbb magyarázata az, hogy a levelek nagy része színigazgatókhoz, olykor színészekhez íródott vagy különböző városok helyi notabilitásaihoz, akik aligha gondoltak arra, hogy ezek a levelek milyen fontos és nélkülözhetetlen forrásai lehetnek majd egy letűnt korszak színházi életének a feltárásához. Azok a Wesselényi-levelek jutottak szerencsésebb helyzetbe, amelyeket feladójuk valamelyik kormányhatósági szervhez vagy városi tanácshoz írt. Ezek többnyire megmaradtak a hivatalos levéltárakban, s az utóbbi években éppen ilyen helyekről, a mai Magyarország területéről kerültek elő eddig ismeretlen Wesselényi-levelek. Néhány olyan Wesselényi-levél is előkerült, amelyet id. Wesselényi a kolozsvári szinházi bizottsághoz írt, amely távolléte idején intézte a kolozsvári szinház ügyeit. Nem sikerült kiterjeszteni a kutatást a kolozsvári és marosvásárhelyi városi levéltárakra, valamint az egykori Erdélyi Múzeum Egyesület tulajdonát képező erdélyi családi levéltárakra, amelyek szintén rejthetnek nagyszámú Wesselényi-levelet. A Wesselényihez írott válaszlevelek nagyobb számban maradtak ránk, a gyűjteményünk mintegy kétharmadát teszik ki. Bár az egykori zsibói, majd görcsöni Wesselényi-levéltárt többször érte pusztítás, ezek a levelek átvészelték a kritikus időket. A Wesselényi-levéltár a benne őrzött nagyszámú, 22 000 darabot felölelő, sok kuriózumot tartalmazó irata miatt - magára vonta a kutatók érdeklődését. Szeren-