Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése ( tanulmány) - Wesselényi - a Levelek tükrében...

mellett is rá volt szorulva más nemesek és közemberek támogatására. Wesselényi a legfőbb támogató, de nem az egyetlen! 1797-től lesz "vállalkozó" Wesselényi (e kifejezés bizonyos korrekcióra szorul még akkor is, ha a dokumentumokban valóban e kitétel vagy definíció szerepel!), s 1798-tól, tehát a következő évtől kezdve az év jelentős részét Kolozsvártól távol tölti a színház, mint ahogy a tanulmány más részeiben kitűnik - a legkülönbözőbb helyeken. Ez a "decentralizált színház" Kolozsvár központtal - már eleve nem illeszthető be a feudális magánszínház sémájába. A feudális magánszínházak a tulajdonos intencióit szolgálták ki teljes mértékben, annyira, hogy egy részük teljesen szűk körben, a nagyközönség kizárásával adta elő színdarabjait. A kolozsvári színházat a legszélesebb körű nyilvánosság jellemezte; a társadalmi hierarchia minden rétege vagy osztálya képviselve volt az előadásokon. A színház munkájában határozott törekvés van arra, hogy társadalmi bázisát szüntelenül kiszélesítse. Továbbá: Wesselényi elképzeléseit két helyen, Kolozsváron és Marosvásárhelyen több tagú, a város notabilitásait magába foglaló színházi bizottságon keresztül érvényesítette, de hogy? Egy sor. fontos kérdésben szabad kezet adott nekik, annyira, hogy például a marosvásárhelyi bizottság a helyi igényeket szem előtt tartó külön színházi működési szabályzatot dolgozott ki, amely például kimondja, hogy a műsor meghatározása e bizottság hatáskörébe tartozik. Wesselényi minden nemes igyekezete és törekvése kudarcra lett volna ítélve, ha az erdélyi országgyűlés határozatára nem apellálhat, s ha nem tudott volna ügyének érdekében - amely végső soron a nemzet ügye volt - más befolyásos személyeket felsorakoztatni. E gondolat azokra a helységekre is érvényes, ahol ugyan külön bizottságok nem létesültek, de ahol a helyi városi tanács egyegy megbízottja vagy egy-egy közismert személyiség a saját súlyával, tekintélyével állt a színészet ügye mellé, támogatva Wesselényi színházi törekvéseit. Feudális magánszínházak esetében sehol sem találkozunk ezzel a jelenséggel. Milyen magánszínház az, amelyben hogy a fogalomnál maradjunk - a feltételezett tulajdonos a felajánlott (!) páholyválasztási levélre ezt válaszolja: "... ha akár tekintetből Familiám számára a készülendő Logék közül választanom lehet 1 kiemelés - E. S.*

), köszönöm a Méltóságos Commisionak ezenn ajánlását... "68? A feljegyzések Wesselényit indulatos embernek írták le, aki esetenként a testi fenyítéstől sem riadt vissza; gorbói "Haller-ügye" hátterében is a szangvinikus, indulatait fékezni nehezen vagy alig tudó ember egyénisége húzódik meg. Ez az egyéniség egyik arca; a másik azé az emberé, aki tudatosan nyújtott támogatást a zsibói iskolának, ahol 14 év volt a kötelező korhatár, tudatosan tett alapítványt a zilahi református kollégiumra, segítette adományaival a könyvkiadást, adakozott a Csokonai-szobor javára, vezette át a színházat, a színházait minden buktatón, teremtett olyan színházi hagyományt, amely már a jövőbe vezetett. Az egyébként kiegyensúlyozatlan, rapszodikus, saját indulataival is viaskodó ember a színházban mutathatta meg, hogy tudatos, megfontolt, a haza szeretetétől indíttatott kemény munka hogyan járulhat hozzá a haza boldogulásához. Egy olyan színházi mecha-