Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése ( tanulmány) - Wesselényi - a Levelek tükrében...

nizmus létrehozója volt, amelyet ismételni, ugyanúgy folytatni nem lehetett; személyhez kötött volt és rendhagyó. Bizonyos elemei tovább élhettek a következő években, évtizedekben, de maga a színházirányításnak a Wesselényi által kidolgozott és gyakorlatba ültetett rendszere követhetetlen volt, és általa determinált. Nincs hozzá hasonló utód, csak majd a XX. század egy másik kritikus korszakában, merőben más viszonyok között, az erdélyi Bánffy Miklós és Kemény János mutat fel szellemi rokonságot id. Wesselényi szellemi örökségével. Ez az örökség nem korlátozódott és nem korlátozódik csupán Erdélyre. A Partium (amely az egykori Zaránd, Közép-Szolnok és Krasz na megyéket, valamint Kővárvidéket foglalta magába) Zsibón keresztül összekötő kapocs volt Magyarország és Erdély között. Id. Wesselényi tevékenysége egy időre fénysugarat jelentett a magyar művelődéstörténetben. Kultsár István 1806. január 17-én többek között a következőket írta Wesselényinek: "Különbféle hazafiúi tetteit tsudálva hallja a Magyar Nemzet ottan is, hol már az egész szomszédság idegen hangokat ejt. Én is először Szála Vármegye szélén tanultam megismerni Nagyságod hazafiúságát. Sokszor megujjitották attól fogva nagy Erdemei igaz tiszteletemet. . . "^9 Kazinczy Ferenc néhány nappal később Kis Jánoshoz így írt: "... Ismerem Nagyjainkat, Gazdagjainkat. Azt tartom, meg kellene elégedni, hogyha három vagy négy Jóltevőt találhatnál. . . . Kevés Wesselényi van nem hazánkban, hanem az egész világon. .. "70 Wesselényi halálakor a két klasszikus, Berzsenyi Dániel és Kazinczy Ferenc állít versben is maradandó emléket a távozónak. Halmágyi László, egykori debreceni megbízottja túlzás nélkül írhatta a debreceni tanácsnak: "... a színház és a nemzet java, dísze, pallérozása körül tett buzgó intézkedései miképpen terjedtek ki az anya nemes Magyarországra, s nevezetesen nemes Debrecen városára is, a tekintetes tanács által tudatik. Eloszlatta, circuláltatta, fuvaroztatta a fölügyelete alatt álló társaságokat, a theatrum csökkenő jövedelmét, valamint az actorok fizetését pótolta, és minden terheit a reá bizott játékszinügynek a maga privát költségeivel fedezte haláláig... Színházpolitikájával a hazához hfl színház hagyományait teremtette meg, és hagyta hagyatékul az utókorra.