Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése ( tanulmány) - Wesselényi - a Levelek tükrében...

éppen úgy beletartozott, mint az ókori stúdiumokkal, irodalommal vagy éppen a történelemmel való alaposabb megismerkedés. Erdély főúri családjainak életéből nem hiányoztak a házi műkedvelő előadások sem; sőt a magyaron kivül az idegen nyelven tartott műkedvelő előadások gyakorisága a szülő által támogatott didaktikus célokat hivatottak valóra váltani. A messze tekintő anya hagyta, hogy az egyéni képzésben vagy önképzésben a kor szokásai mellett az egyéni érdeklődés sajátos vonásai is helyet kapjanak. A Wesselényi családban pedig éppen kedvező a helyzet: mint ahogy már korábban említettük: Wesselényi sógora, Teleki Ádám a Cid lefordításával és a hozzá írt bevezető traktátussal nyújt valamelyes példát és programot a kortársainak; Zsuzsanna nővére éppen Miklós kufsteini fogsága idején nem minden célzatosság nélkül fordítja le és adja ki a Gállyarab című darabot. Ezek a hagyományok, a drámairodalom és a színjátszás iránti fogékonyság olyan erős, hogy nemcsak felmenő ágon, de lemenő ágon is, a fiatalabb nemzedékben is tovább él. Teleki Ádám veje, Miklós unokahúgának férje, Teleki László 1799-ig Erdélyben segíti a színjátszást, majd később éppen az erdélyi tapasztalatok alapján írja meg 1806-ban a Buzgó esdeklés című pályamunkáját, amelyben nagy teret szentel a színjátszás jelentőségének a kifejtésére.^ A másik Wesselényi-ágon Wesselényi Farkas fia, Wesselényi József is fordít darabot, °l sőt az ifjú Wesselényi Miklós is foglalkozik tanulóéveiben drámaírással. A magyar színjátszás kezdeti éveinek számos darabfordítóját a későbbi kutatásoknak nem sikerült azonosítani, s mindez azért van, mert a főúri fordítók gyakori esetben ragaszkodtak az anonimitáshoz. Teleki Domokos egyik, 1795-ben Aranka Györgyhöz, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság titoknokához írott levelében^ olvashatjuk: "Küldök a Méltóságos Urnák innen menő alkalmatosságtól egy Theatrumi Dara bot. Ugyan az irta, a ki az Utazásokat, és ismét kéri nevét el-hal- gatni. . . Nem Teleki Domokos az egyetlen, aki a névtelenségbe burkolózik. Néha csak a fordító monogramja ismeretes, máskor csupán annyi, hogy "írta egy hazafi" - ami egyben azt is jelzi, hogy a szerző vagy a fordító nem kívánja magát megnevezni. A Wesselényi családban a drámát mint műfajt leginkább id. Wesselényi Miklós művelte. De az ő ilyen irányú munkásságát is még részben homály fedi. Több eredeti művet írt, ** de ezek ma már (vagy még?!) ismeretlenek. Kétségkivül megállapítható 3 fordításról, hogy Wesselényi tollából származik. Collin osztrák szerző Regulus

^^ című 5 felvonásos ókori tárgyú szomorújátékát Wesselényi fordításában sikerrel játszották Erdélyben színészeink. Fesslertől két darabot is fordított: Attila, a hunnusok királya című dráma magyar nyelvű szövege sajnos egyelőre ismeretlen, de a másik Fessler-darab - Hypparchus és Hypiás vagyis a Megszabadult Attica - hosszas lappangás után jóval Ferenczi színészeti monográfiájának a megjelenése után előkerült. ^5 Anélkül hogy az ismertté vált fordítások elemzésébe belemennénk - ami egyébként is meghaladná a dolgozat kereteit -, annyit végkövetkeztetésképpen megállapíthatunk, hogy e darabok a ma még nem isméit egyéb eredeti vagy fordításokkal együtt - beletartoznak a klasz-