Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)
Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése ( tanulmány) - Wesselényi - a Levelek tükrében...
Ekkor és az ezt követő években mérettetik meg igazán: mit érhet egy mágnás hazaszeretete... Intő példa figyelmeztet a helyzet súlyosságára: 1796 áprilisában elegendő támogatás hiányában megbukott a Kelemen-féle társulat, amelynek tagjai szétszéledtek, közönybe fulladt egy hasznos kezdeményezés, amely néhány röpke évig magyar nyelvű színházi életet teremtett PestBudán. .. Kezdeményezni könnyebb, mint egy gondolatot győzelemre juttatni - bizonyítja Nagy János kísérlete is, aki 1796-ban Nagybányán kis létszámú színtársulatot alakított; 45 amelynek működési engedélyét a városi tanácstól megkapta, az igényelt támogatást azonban nem. Nagybánya után játszanak Nagykárolyban is, 46 s ez időből van egy bizonytalan adat arról, hogy Debrecenben egy bizonyos futó társaság a színészet becsületét megtépázta, 47 az a dat mögött Nagy Jánosékat sejthetjük, akik messze elmaradhattak a várakozástól. Merre mentek, mi történt velük? Van még egy nyom, amelynek részletei kiderítésre szorulnak: 1797 januárjában arról tudósítanak Szatmárról, hogy " Az ezen Nemes Vármegyében letelepedett jádzó Magyar Társaságnak boldogítására a vármegye tisztjei minden 100 forint fizetésekből három forintokat ajánlottak. .. - s a nyomuk elvész, a társaság sorsát illetően nem lehetnek illúzióink. Mindkét társaság sorsának a beteljesülése bizonyította, hogy egyedül a jó szándék még nem elég a megdicsőüléshez. A rendek még emlékezhettek Wesselényi országgyűlési beszédére, melyben azt fejtegette, hogy a színészet nemcsak a nyelvet pallérozza, vagy az erkölcsöket jobbítja, hanem " fenntartja a nemzeti charactert. . . ". Melyek az eltelt időszak tanulságai? Igaz, hogy Erdélyben nem következett be kényszerű őrségváltás a kormányhatósági szervek vezetésében, mint Magyarországon, így Bánffy továbbra is megmaradhatott a gubernium élén, hiszen élvezte Bécs bizalmát: szemükben ő aulikus bürokrata - valójában a változásokban megedzett taktikus politikus, aki különösen művelődéspolitikája révén - honfitársai előtt nagy respektusnak örvendő hazafi. De az újra és újra kiújuló színházi válságot nem tudja, vagy nem akarja kiküszöbölni. A válság a felszínen mindenkor anyagi termesz etŰ: nincs pénz a színészek fizetésére, nem tudják a játszóhely árendáját kifizetni, nem jut elég pénz a ruhatárra, díszletre, a színházi felszerelések gyarapítására stb. , s mindezek gyakran vezetnek személyi torzsalkodásokhoz, olykor a vezetők és a vezetettek ellentéteihez, s ebben a kaotikusnak tűnő helyzetben nem lenne nehéz a kolozsvári színészetet is a Kelemenek társaságának sorsára juttatni.. . A helyzetfelismerés és az áldozatvállalás együtt jár Wesselényi gondolkodásában: 1797 nyarán vállalkozói minőségben veszi át a színházat, ami fordulat az erdélyi színjátszás történetében - olyan változás, amely ugyan nem iktatja ki a meg-megújuló válságokat, de megmenti a színházat a megszűnéstől. Mire vállalkozott 1797 nyarán? Elsősorban arra, hogy kifizette a társaság valamennyi adósságát, kártalanítja az adósokat, ami azonnali 5000 forintos áldozatot jelentett. Újra szerződtette a színészeket, számukra kidolgozta a "constitutiót". Remélhette, hogy hosszú távon jövedelmezővé toldja tenni színházát? Nem remélhette. Kolozsvár életében kétségtelenül megmutatkoztak a
