Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)
Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése ( tanulmány) - Wesselényi - a Levelek tükrében...
fejlődés jelei a Gubernium Szebenből való áthelyezése óta, de lakossága ez időben nem éri el a 20 000-et. A tehetősebbek jó része csak a téli hónapokban tartózkodik Kolozsváron, a tavasz közeledtével a gazdálkodó nemesség visszatér birtokaira. Kolozsvár már ekkor híres iskolaváros, ekkor már évszázados felekezeti iskolái vannak, de a diákságra alig lehet számítani az iskolai tiltó rendszabályok miatt. Pedig sok lelkes diák kiváncsi a játékszínre. Az unitárius kollégium történetében^ olvashatjuk: " Az 1794. évi téli Főtanácsra jelentik, hogy a tanulók közül felesen jelennek meg, sőt némelyek a tógás diákok közül aktorok is lettek a nemzeti játszószinen. A Főtanács a játszást meg tiltja, nézni is csak azokat engedi, akik szülőiktől igazolványt mutattak be a rektornak... ' Négy év múlva űjra a Főtanács elé kerül az ügy, ahol eldöntik, hogy csak feriákon, azaz szünidőkben és némely kivételes esetben mehetnek a diákok a játszószínre. Kolozsvár lakossága egész éven át nem tudja eltartani színészeit. E tények miatt világos, hogy Wesselényi 1797-es mentési kísérlete a régi módszerekkel hosszú távon nem vezethet eredményre. Wesselényi partiumi birtoka sem tudta fedezni a színház növekvő kiadásait. A háborús veszély miatt a gazdasági helyzet is nyomasztóan rosszabbodott. Parancsoló szükségességgé vált Wesselényi számára is, hogy felmérje, milyen eszközökkel tehetné eredményesebbé, biztonságosabbá az erdélyi színjátszást. 1797 vízválasztó nyarán válik az addig mecénás színházszervezővé. Életkörülményei Zsibóhoz kötik. Kézenfekvőnek ígérkezik a kérdés lehet-e eredményesen színházat irányítani százötven kilométer távolságból? A kérdés közel sem szónoki, hanem nagyon is gyakorlati. Id. Ráday Gedeon - "pesti elődje" - közel Pesthez, Pécelen lakott. Egy későbbi utód, Vida László ugyancsak Pest-közeiben Törtelen. Neki háza és lóiskolája van Kolozsvárt, de jószága távol. Tehát színháztörténetünkben Wesselényi "működése" már ilyen szempontból is rendhagyó. Kastélyából viszonylag ritkán mozdul ki, évente néhányszor Kolozsvárra, ritkán Marosvásárhelyre, Debrecenbe, s "gyakrabban Zilahra. Ilyenkor, ha mód van rá, közvetlenül intézkedik színészeti ügyekben, néha úgy is, hogy a színészeket hívja meg zsibói kastélyába. Különben Zsibóról küldi a leveleket mindazoknak, akik színházi elképzeléseit meg próbálják megvalósítani: igazgatóknak, színészeknek, helybeli megbízottaknak és időnként - mert erre is elkerülhetetlenül szükség volt - helybeli hatalmasságoknak. Ebben a rendhagyó helyzetben éppen a levelek azok a források, amelyek a legtöbb bepillantást nyújthatnak egy hajdanvolt színházi élet mindennapi gondjaiba, megvilágíthatják, hogy miképpen is működött ez a szokatlan színházi mechanizmus, amelynek létrehozója és életbentartója haláláig Wesselényi volt. Levélgyűjteményünk - bár nagyon hiányos és számbelileg is elenyésző a feltételezett egykori levelek számához képest - ebben a formában is alkalmas arra, hogy megállapítsuk: milyen változások követik Wesselényi valóban merész és kockázatos vállalkozását? Az anyagi felelősséget magára vállalta, a feladatokat megosztotta. Nem mondhatott le a sok esetben bevált és eredményesen működő
