Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése ( tanulmány) - Wesselényi - a Levelek tükrében...

is alkalmas bálterem. Ezúttal a hazai német példa ösztönző cselekvést sürgetett a már létrehozott, de válságba jutott magyar színészet megmentésére. Közadakozásra szólítják fel a rendeket, Wesselényi ezúttal is elsőként ajánl fel jelentős összeget. Személyes példája támogatásra kötelez másokat is, s az üres szavak helyett az országgyűlés személyi kérdésekben is meghozza döntését - 3 tagú bizottságot nevez ki a diéta tagjaiból: id. Wesselényi Miklóst, ifj. Bethlen Farkast és Fekete Ferencet választja be a Nemzeti Játékszíni Bizottságba. Éppen a lehető legjobbkor: Barco tábornok, királyi biztos 1795. április 2-án berekeszti az országgyűlést, amelyet - nem véletlenül - másfél évtizedig, 1809ig többé nem hívnak össze. 3. Wesselényi - a levelek tükrében... Az erdélyi 1794/95-ös országgyűlés egyik legnagyobb érdeme, hogy "adoptálta" a már kibontakozott erdélyi magyar nyelvű hivatásos színészetet. A magyarországi és erdélyi mostoha viszonyok között nem hagyható figyelmen kivül, hogy egyes részmozzanatoknak milyen súlyuk lehetett a haladó művelődési törekvések megszilárdításában. A Mohács utáni szétdarabolt Magyarországon csak Erdélyben kedvezőbbek a művelődési élet fejlődésének lehetőségei, s az erdélyi fejedelemségek korában a magyar szellemi hagyományok tovább élhettek és fejlődhettek, miközben a török hódoltság területén, valamink a Habsburgok fennhatósága alá került északi országrészben mostohább körülmények közé jutott a magyarság szellemi élete. Erdély önállóságát megszüntető leopoldi diploma utáni évtizedekben a magyar szellemi élet kontinuitása - éppen a kedvezőbb hagyományok miatt - folytatódhatott. Nem lehet véletlen, hogy a XVIII. század végén magyarországi és felvidéki főuraink többsége nem vagy csak alig beszéli saját anyanyelvét, miközben Erdélyben a főurak közötti érintkezés fő eszköze a romlatlan magyar nyelv maradt. A felvidéki magyar főúri családok nagy részét csak a reformkor hazafias szelleme döbbenti rá hazafias kötelességeire. Erdélyben a XVIII. század végén is él a kötelességtudat. Bánffy György 1787-től viseli a gubernátor megtisztelő hivatalát. Érdeme, hogy kormányzói súlyával az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság mellé áll, amelynek tagjai, bár nem kapják meg a császári jóváhagyást, megtalálják az áthidaló megoldást - a Marosvásárhelyi székhellyel létrehozott intézményt "Próbatársaság" címen működtetik a jogos igények: a magyar nyelv művelése és terjesztése érdekében. Sőt, a nyelvművelést is meghaladó szélesebb célkitűzésekkel. 43 Aranka György, a társaság "titoknoka" igyekezett kibővíteni a kapcsolataikat: leveleivel nemcsak azokat keresi meg, akikre Erdélyben számítani lehet, hanem a Magyarországon szétszórtan élő és dolgozó értelmiségieket meg akarja nyerni az ügynek, s a bécsi magyarokat is megpróbálja munkára serkenteni. E társaság - sokféle cél-