Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

LEVELEK (1-108. sz.)

az után egy Debretzeni Ifjúval companiába állott, á mult Esztendőbe Liverantoskodtak, ezt is véghetetlen megtsalta, á nyereségből nagy summát el kártyázott. Ez az Ifjú éppen ma akar á Tanátshoz egy instantiát bé adni, hogy fogják el. Es igy méltán fájhat nékem, hogy egy illyen ember fosztott meg jövendőbeli boldogságomtól. De Nagyságod mindazonáltal még is holtig elfelejthetetlen lészen előttem, és szegény házamnépe előtt. En Nagyságodban egy kegyes Patrónát, Nagyságod pedig bennem egy hűséges Szolgát vesztett el. A theatrumnál mindazonáltal nem maradok, mert á Feleségem már négy holnap ólta beteg, á szobából sem volt ki, most kezd már egy keveset épülni. Mihelyst tökéletes egésséggel lészen, azonnal el hagyom á Theatrumot, mert á Leányaim is már nagyok és Actrixokat nem akarok belőlök tsinálni. Éppen most jut eszembe, hogy á fenn emiitett Székely, azzal fenyegetődzött Tekintetes Halmágyi Ur előtt, hogy ha ő nem akarja, tehát nem fogok Sibóra menni, mert ő recommendált engem Nagyságodnak, és ennél fogva el is ronthattya, Ekkor én igen meg bosszankodtam, és szembe le hazutoltam, tudván azt, hogy Nagyságod engem rég esmér. Ötet pedig talán egyszernél többször nem is látta. Tekintetes Halmágyi Ur is inkább kivan á Méltóságos Commissionak mint Nagyságodnak szolgálni, mert azt monda, hogy á Méltóságos Commissio okvetetlen bé vittet Kolosvárra. Itt nem félek helytelen fenyegetődzésétől, de ha Sibón V ölnék, könnyen meg történhetne rajtam á gyalázat, mellyet eddég még nem esmértem. Nagyságod á hozzám küldőt szomorú jelentő Levelek iránt teszen kérdést. Én ezeket tartozó kötelességem szerént á lehető sietséggel el osztottam. A Debretzenieknek magam adtam által. A Pestre valókat Nagyságod parantsolattya szerént Murányi Urnák küldöttem, és igy ő számoljon ezekről. A Miskoltziakat esmét én küldöttem el, de á mint hallom, ezek közül kevés jutott kézhez, mert á Cancellaria már akkor elment onnan, és igy ha tsak á Vicispány Ur utánok nem küldötte, ugy nem tudom, hogy hová lettek. Mind ezen alázatos jelentésem után tsókolom Feleségem, és gyermekeiméi együtt Nagyságod kegyes Anyai kezét és mindenkor tapasztalt kegyes gratziájába és pártfogásába ajánlván magamat, maradok; Nagyságodnak érdemem felett való Mátrónámnak leg alázatosabb szolgája Ernyi Mihály mp.