Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

LEVELEK (1-108. sz.)

Debrecen, 1810. március 30. Nagyságos asszonyom! Érdemem felet való Patrónám ! Nagyságodnak hozzám küldeni méltóztatott kegyes Levele olly különös örömmel fogót el, hogy annak meghálására szavakat nem találok. Nagyságtok mindenkor meg esmérvén az én hűséges szolgálatomat, most is különös meg betsülhetetlen kegyességét méltóztatik meg bizonyítani, midőn engem Udvari Tisztjének választani méltóztatott. Ezen érdemem felet való meghatározásáért öröké áldani fogjuk Nagyságodat és Méltóságos Uri házát, valamint hogy azt öröké átkozni fogom, aki engemet ezen kimondhatatlan grátziától meg foszt. Ez pedig Székely József, aki Vánza Mihály Ur helyet itt meg jelent. Ha Nagyságod meg engedni méltóztatik, rövideden elé mondom keserves panaszomat. Székely Ur á Nagyságod Levelével hozzám jöve, én néki mindeneket fel fedeztem, a mitől tartani lehet, értésére adtam, hogy az itt való Tanáts, (melly most a Consilium parancsolattyából tartozik Theatrumot épiteni) miképpen akar egy Társaságot állítani, Én javasoltam továbbá néki, hogy Tekintetes Halmágyi László Úrhoz menjen, bár ha semmi levelet sem hozott is néki, és kérje meg, hogy szólljon á dologhoz. Azomban alig végzettem el minden informatiókat azonnal elment Tekintetes Halmágyi Úrhoz, és azzal kezdett engem ott vádolni, hogy én tsinálok akadályokat á Theatralis Requisitumoknak által adásába, pedig ha akarná, tapasztalhatná, hogy miólta á Directorságot elvették tőllem, az említet Requisitumok sem voltak hatalmam alatt, bár ha gondviselésem alatt voltak is. Én ha által adtam volna is, de á Tanáts akarattya nélkül még sem vihette volna ki. Mit tehetek tehát én rólla, ha mások, kik nállamnál sokkal hatalmasabbak, akadályokat tsinálnak? Mégis Tekintets Halmágyi Ur engem más nap magához hivatván, á leg illetlenebb módon meg támadott, ollyan szavakkal sértet, a milyeneket még az Istenben boldogult Méltóságos Báró Ur és Nagyságától sem szenvedtem. Mindenek előtte azt kívánta, hogy én á Társasággal Kolosvárra menjek, mellyre midőn azt mondám, hogy nem megyek, mivel 1-ször á feleségem igen beteg, és már nem á Theatrumra való. 2-szor, mivelhogy Nagyságodhoz szándékozom, ekkor azt felelte, hogy ha szép szerivel nem megyek, rútul is be visznek. Ezt á kívánságát más nap á Nemes Tanátshoz is bé adta, de minthogy ez engem á magam józan magam viseletéről rég óta esmér, számba sem vette, már most ugy hallom, hogy erősen fenyegetőzik az Erdélyi Méltóságos Commissióval. Illyen bajt okozott nékem egy Székely, kit Nagyságod még nem esmér, de kárával fogja meg esmérni. Ez egy igen fortélyos Ember, a ki Kolosvárott az oskolából, és szülőjétől el szökvén eddig Magyar Országon tsavargott, az édes annyja mindenéből ki tagadott. Hadnagy Pálnak attyjafia, ezt is meglopta Pesten egy arany köves gyürüt el hozván tőlle,