Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)
LEVELEK (1-108. sz.)
Nagyságod nékem eggy olly megtiszteltetést nyújt, nekem adván a Színjátszók kormányzását, a mellynek egész becsét érzem. Nem szükség tehát szóval magyaráznom köszönetemet. Azzal érdemlem meg azt, tisztelt, igen nagy Férjfi, hogy el nem fogadom. Távol vagyok azon helyektől, a hol ők játszhatnak, s nekem nyugodalom kell, az pedig sok fáradsággal, bajjal jár és költséggel. Nem__ismerek én, hizelkedés nélkül mondom ezt, mert hiszen Nagyságodhoz szóllok, - nem. ismerek, mondom, senkit, a ki azt vihesse Wesselényin kivül. Neki a szerencsés születés hazájához, annak nyelvéhez való hűséget is, talentomot is, el nem fáradható s el nem fárasztható erőt is, s értéket is adott; erre pedig mind ezek megkívántatnak. Swieten azt mondotta eggykor az Ipámnak, hogy neki a Bécsi National théátrum intrigáji s czivakodásai több bajt csinálnak, mint az egész Birodalom oskoláinak Igazgatása, pedig Swieten nem volt tituláris Tudománybeli Minister. Itt azt, hogy Nagyságodhoz még is habár messzéről is hasonlítson, Festetich Györgynek kellene vinni. De Festetich György Wesselényi Miklós-e? Jelentse Nagyságod nagylelkű Hitvesének alázatos kézcsókomat, és midőn atyai öröme arra ragadja, hogy fiját megcsókolja, mondja néki, hogy azt lélekben én is cselekszem. Tartson-meg Nagyságod tapasztalt kegyességeibe. Maradok szent tisztelettel Nagyságodnak alázatos szolgája Kazinczy Ferencz mpr.