Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)
LEVELEK (1-108. sz.)
Kázmért, 1806. június 3. Nagy Férjfiu ! Két holnap múlva felelek Nagyságodnak igen nagy-becsü levelére. Későn vettem azt, és olly öszvebontakozások köztt, a mellyek miatt szabad sziwel, a mint egy illy levélre illett, felélnem nem lehetett. De Méltóságos Cserey Farkas Urnák megirtam melly érzéseket támaszta-fel az bennem.- Valóban köszönöm, igen nagyon köszönöm Nagyságodnak azon kegyességét, hogy legszebb örömeiben - az atyaiakban velem részt vétet. Az a kis beszéd, a_ mellyet a Méltóságos Úrfi a Zilaji Gyűlésen elmondott, igen gyönyörű _ munka. Mint fogott az a Princeps Juventutis hungaricae szájából hangzani"! Kiki rá ismert, ugy hiszem azt, hogy az a kis uj Hazafi Wesselényinek a fia . Oh tartsa-meg őtet az Ég nem egyedül a Hazának, a mért bizonyosan fog élni, hanem a Nagyságod és Római lelkű, imádást érdemlő modestiáju anyjának örömére is, s soká, igen soká légyenek Nagyságtok ennek a szép örömnek birtokában. Gyönyörködve hallom, hogy a Méltóságos Úrfi a Gubernátornak is mondott egy beszédet és hogy az is csudáltatott. A Wesselényi fijának ugy illik, hogy korántabb érjen, mint azok, a kiket a szerencse kevésbé szeretett. De félek, hogy tsudálóji köztt alacsony hízelkedők is lesznek, nem azért, mintha a kis Papirius fénye csak az alacsony hizelkedőket vonhatná figyelemre, hanem mivel kevesen vannak, a kik a jót és a szépet magáért a jóért és a szépért szeretni, sőt csak érteni is tudják. A Méltóságos Úrfi előtt bizonyosan nem idegen az-az érzés, hogy csak a jók javallása érdemes a becsületes ember vágyására, és hogy a pór község bámulásán kapni alacsonyság volna: de az én szives tiszteletem mind az eránt a mi Nagyságodhoz tartozik, az a szép reménység, a mellyel én a Méltóságos Úrfi felől nézem a Jövendőt, megengedi, hogy ezt a Méltóságos Úrfinak minden tapsoltatása alatt sugdossam. A Római triumhálóknak örömök közepette kiáltoztak efféléket. Hogy Nagyságod olly nevezetes nap és olly nevezetes Publicum előtt parancsolta játszani Titusomat, mint a melly nap és a melly Publicum előtt játszatott, ujabb háládatosságot kivan tőlem. Méltóztassék Nagyságod elhinni, hogy tisztem e részben soha csonka nem lesz. Képzelem, hogy Játszóink ezt legalább jól megtanulták, melly külömben ritkán történik-meg. Nekem elég jutalom az, ha az Erdélyi Publicum jobb része megértette a darab igazságát, és ha némelly lélek érette szeretni kezdett engemet. Eletemnek annyi sok és a soha megszűnni nem akaró bajai köztt elég öröme az, a mi ezreknek sem jut, hogy a legérdemesebb emberek, a nélkül hogy láttak volna, szeretnek. De szeretném tudni, ha a Temistocles játszása alatt, azok a kik tudhatják , hogy kinek neve áll a darab előtt a Kézirásban.reflexe (!) vannak e a Tacitus sorára?
