Welmann Nóra szerk.: Színházi Hírek 1780–1803 - A Magyar Hírmondó, A Hadi és Más Nevezetes Történetek és a Bécsi Magyar Hírmondó tudósításai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 13., Budapest, 1982)

Bécsi Magyar Hírmondó

mélynek nagy szerentséjét, nagy mértékben követte szokás szerént az irigység is: pasquillus jött ki tehát históriai formában, a Teátromi életéről: de ezen tsúfolkodó Előadásnak meg-tzáfolására tsak hamar jött ki egy Apologia /Mentő-írás/, mely oly kedvességet talált, hogy kevés idő alatt háromszor nyomtattatott ki, /1798. jan. 23. 7.sz. I. 110.p./ 364. A Dublini Teátrom Tartója, kérte, hogy engedődnek meg neki újra ki-nyittatni a Teátromot, minthogy annak hosszas zárva-tartása miatt már egészszenn el-pusztúlt. Meg-engedődött: de tsak három Nézők jelentek meg: s a játék el maradt. /1798. aug. 3. 10. sz. II. 149.p./ 365. Ama hires Ánglus Theátrálistát Palmert, midőn éppen ezeket a szókat mondotta volna ki, ágálása közben nagy indulattal: 0 Isten! Isten! van egy más és jobb Világ?

, hirtelen meg ütötte a guta, s életéttől meg-fosztót ta. A Koporsó kövére, emiitett utolsó szavai fognak fel-mettződni. Árvánn hagyott Familiájának lehetőképpen való vigasztalására, egynehány Darabokat fognak játszani, s a mi bé-megy a Teátromi Kaszszákba: azt az árva Familiának fogják ajándékozni. /1798. aug. 23. 17.sz. II. 278.p./