Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

vétkes királynő elölt nem hajol meg , söt ennek férfiasan fölébe áll, s meg is töri gőgjét, s a mint házaséletet meggyalázva látja, arisrokratiai fényes pánczélját lassanként leveti magáról, és {felvilágosodván az elnyomott nép sorsáról, a demokratia durvább, de tartósabb öltönyébe burkolózik, s úgy kezdi meg s végezi be nagy munkáját. Bánk bán a műveltebb, s lelkesebb középkori magyar főurak egyikének leghívebb példányképe. ö meggyalázott hona-, s nejeért jelleméhez illő nemes, férfias boszút áll ; s a két nevezett érdek miatti bánata , szívszaggató fájdalma, elkeseredése, a legélénkebb részvétre, és szánalomra gerjeszt bennünket, midőn egyszersmind a bátor határozottságot, a tántoríthatatlan végrehajtási erőt becsüljük benne. — Bánk bán neje Melinda , talán még tragicaibb személy mint az előbbi. Ü inkább ármány, erőszakos csáb, semmint önvétke miatt lesz hitszegő. Meggyaláztatása a legiszonyúbb Icinokkal marczangolja érzelemdűs keblét ; ő becsületének vesztét kétszeres gyötrelemmel érzi olly derék férfiú irányában, mint Bank bán, s a kedélyes nő, szenvedései kétségbeejtő súlya alatt végre összeroskad. Keserves bünhödését szépen igazolja a szerző azon finom tapintatu jellemzése , miszerint Melinda nem mutat nagy idegenséget, s tartózkodást Otto irányában, mind a mellett is , hogy tőle szerelmét szóval megtagadja. — Gertrud királynéban igen jellemzöleg van feltűntetve a hiu, uralkodni szerető, clfásult keblű, tekintélyes asszony, ki a szentebb érzelmek iránt úgyszólván semmi kegyelettel nem viseltetik, s hideg számítással áldozik a bűn ördögének. — Otto a királyné rokona, igen hű példánya az ingadozó, félénk , elpuhult embernek. Peturbán bihari főispán , erőteljes férfiasságban hasonmása Bánk bánnak. De ő benne még is több a nyers őszinteség, fanatismussal határos indulatosság, mint a szenvedélyeit zabolázni tudó Bánk bánban. Petur bánban a hajdani liberális, s tetőiül talpig becsületes magyarok legsajátosabb alakja van feltüntetve. —Biberach egy kétszínű, önző, ármányos, német kalandor, kinek életelve a haszonvágy lévén, majd egyik majd másik párt részére szövi gaz cseleit, s minthogy az ezen bűnben elfajult pribék, találékony eszű, és igen ügyes: mindkét párt által használtatik, mig végre két pad közt földre esik, s másokat buktatva, maga is megbukik. Egy illy elvetemült gazember szájába a gunycsipős elmésség hideg, fagyasztó szavait igen illően tudá adni a sokoldalú szerző. — Az öreg Tiborcz által, ki a parasztság szomorú állását, szenvedéseit, nyomorát, ínségét olly eleven színekkel, s olly szivrehatóan festi, szerző az elnyomatott emberiség jogai és méltósága mellett szólal fel, s ennél szebb , nemesebb irányú episodot alig szőhetett volna drámájába. — A többi személyek kisebb szerepet visznek ugyan, de charaktereik szinte változatosak, s a műnek szükséges kiegészítő-részei. — Mindezek annyival is inkább érdekesek, mert nemcsak a különféle emberi, de a nemzeti jellem bélyegét kiválólag viselik, s a shakespeari charaktermélységen kívül, a legmagasztosabb költőiség emeli e müvet a maradandó becsnek sorába. Nem találsz abban schilleri beteges idealismust, s hugo-victori borzadalmas iskolát: hanem egy,az élet és költészet legtisztább forrásából merített, a történetet szabad szellemben magyarázó, nemes irányú remekmű áll előtted, mellyre méltán lehet elmondani, hogy ez és