Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

csak illyen legyen a valódi magyar drámai iskola aiapKOve, példánya. —Hogy Bánk bánban a nyelv nem olly sima, gördülékeny, mint a mostani csinosbult styl, az még nem von le semmit is a mû belbecséből; de azért ki tudna nekem, a Katonáénál jobb, eredetibb magyarságot felmutatni?! » Az előadásra nézve sok dicsérelest mondhatunk, de némelly mcgrovandóink is vannak. — Lendvay (Bánk bán) játékán hellyel hellyel féríiatlan ellágynlás, olvadozás vala észrevehető, mi Bánk bán jellemével sehogy nem fér össze, és as utésófelvonásban már egészen ki volt merítve ereje, hangja , a rosz gazdálkodás miatt; más részről azonban meg kell vallanunk, hogy Lendvoyt alig hallottuk valaha szabatosabban, értelmesebben szavalni mint épen most, s átalán véve kitűnt erélyes előadásából, hogy nehéz szerepére gondos tanulmányt forditott, s annak szellemétől át volt hatva, minek örvendetes eredménye a meleg bensőséggel, hatályosiággal vitt lelkes játék. A jutalmazott Lendvay és a mü jó neve, roppant közönséget csödite a szinházba, s e kitünletetést az olly nemes buzgalommal haladó, s a legnagyobb szerepekben is ernyedetlen szorgalommal működő derék szinész, valóban megérdemli. — Melinda szerepét Lendvayné fölötte érdekesen, meghatóan adá, s ismert tragicai művészetének egész hatalmával emelé. — Laborfalvi mint Gertrud igen ellalálá a hangot és módot, mellyel az ármányos, gőgös királynőt jellemeznie kell; egyébiránt legyen szabad a tisztelt művésznő figyelmébe ajánlanunk azt, hogy a gyakori szemforgatás nem igen emeli az előadás érdekét. Szentpétery a becsületes őszinte Petur bánt igen jellemzoleg, s erélyesen ábrázolá, — máskor azonban nem árland,ha nagy tüzét kissé mérsékelni fogja. — BarthaTiborcz szerepét egykor szivrehatóbban adá, vagy talán csak az akkori viszonyok tették szerepét olly szivrehatóvá? Kisértse meg a hősies szerepekre olly igen alkalmas Bartha, Bánk bánt személyesíteni, s ha szorgalmat fordít rá, nagy élvezettel fogjuk őt hallgatni. — Fáncsy mint Biberach, jelesen forgatja magát, de kissé kényelmesen; a hidegvért is lehet élénk mozgékonysággal párosítani. — Szigeti (Otto) helyén volt, s még inkább dicséretet érdemlcne, ha a szavakat egészen tisztán ejtené ki, noha már e tekintetben igen javult. — Udvarhelyi jól adja az illy félénk, gyezsepógyes vitézeket, e kell, vagy nem kell, olly kescrves-egyhangulag tud lamentálni, hogy szinte megszánja az ember. — A mü és előadása, az igazi és magyaros szabású fényes ruházat nagy tetszéssel fogadtatott; de még sem olly rendkívüli enthusiasmussal, mint néhány évvel ezelőtt. Hja ! akkor más politicai viszonyaink voltak ! ! V.l.