Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

TÁRCÁK, JEGYZETEK

esi iránya tagadó, neraleges(ncgalÍY), — már pedig a* művészetben a* nagyobb becsű és hatású tevőleges (positiv) morálnak kell túlnyomóan uralkodnia ; és így az is igaz, mit Mephisto, a' vén ördög, Lara* hét fiának bírálatában bőven elbeszélt, hogy t. i. a* franczia drámaköltők az ö rosz, rontó, tagadó szelleme által ihletvék, "s az ö győzelmes befolyása alatt munkálódnak. Lehet sót kell a" roszat, bűnt, hibát, rútat, aljast, szóval, majd mindent mi általánosan nem —jónak és nemszépnek tartatik drámailag bármilly óriási alakban is felmulatni, de elébb ntóbb megszégyenítő pellengérre állítva, külsővagy belsőleg lakoltatva, dc soha nem m e gkedvcltctőleg, minta* franczia drámák' nagyobb. részében, hol a' valódi hűn, erkölcsi rosi, *s a* látszatos erény igen sokszor olly tetszetősen van kicziezomázva, *s a' csábító kígyó olly mézes szavakkal cl, hogy ez által a' sokaság a

1 tiltott gyümölcsök' leszakitására mintegy felbátorítva, feljogosítva érezheti magát. A* legtöbb fr. drámában a' hun féken tartja az erényt, vagy a' czégéresebb bún a' kisebbet, a' gyönge az erösebbet, a* rút a' szépei és