Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

TÁRCÁK, JEGYZETEK

igy tovább, — melly fokozatok' tetején pokolbeli gúnymosolylyal áll felül a' veres köpenyű Mephisto. Az erény itt is mint más rosz drámákban, sokszor minden ok nélkül méltatlanul, szív— lázitólag kínoztatik, a' nélkül hogy a'marczonglolt epyén valami magasabb de némileg Iskolást érdemlő lelki tulajdonnal bírna, vagy hogy az üldöző, kínozó egyén' bűnhődése által az erkölcsi súlyegyen fentartatnék. Itt a' bűn, a* tévedés ritkán állíttatik elő önmagához méltólag, sokszor legnagyobb dulásait sem követi bűnhődés, vagy ha igen, az nem egészen kielégítő, és hányszor látjuk a' kisebb bűnöst lakolni o* nagyobb helyett, vagy legalább ezt erőseiben amannáll — Nem kell a' bűnhődés alatt mindig vérengző halált, testi tortúrát érteni, vannak ezeknél sokszor hatalmasabb belső bűnhődések is, millyen a' rosz lelkiismeret* marczangtása, a* megalázás, megvetés, megszégyenítés" gyötrelmes érzete 'stb. mellynek teljes súlya, egészen kielégítő, megnyugtató ereje csak olly gyéren található fel a'franczia drámákban, mint amaz erkölcsi diadal, melly a' nemesebb, magasabb lelki erővel bíró egyént, habár kfilsó erőszak, bűn vagy más hatalom által testileg szen-