Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

lés ellen kikelt—y-al, Kossuth Lajossal, mint öt színész' vezére Egressyvel, 's legújabban velem szállt szembe, és pöröl, és csak úgy hadakozik, mint a* legharcziasabb természetű iró, sőt még tüzesebben. — Már az igaz Î iszonya dicsőség is az, párbajra kelni illy napóleoni hősekkel, mint önök , édes keserű uraira , kik olly jól értik, 's olly emberségesen tartják meg az irodalmi harcz' kölcsönös szabályait* — Úgysegéljen, épen mi vagyunk azok, kik éhelhaláshoz közelgő zugprókátorok' példájára, keresve keressük a* veszekedést, 's ha nem találunk, a' felek közt cselek által minmagunk csinálunk perpatvart, hogy polemieus asztalunk' élettipró lábaihoz zsákkal és köböllel hozzák az aranyat! — ^S

ea

t vannak irók, pölemicusok, 's fájdalom ! nálunk is, kik anyagi érdekük' javítása miatt recsegtetik az epébe mártott kakastollat; — de mi, miut független, önállásn szabad polgárok ; 's nemesebb értelemben vett ügyvédei a' jogosságnak, ama' hasból beszélő (Bauchredner) bajnokok' sorába soha nem tartozánk 's nem is fogunk. Tudom én azt, miként F. ur igen szeretné, ha mi, kikkel vívott és vív, épen ő ellenében ne volnánk olly harczias természetüek, és ő mint valami kis basa háborítatlan mozoghatna kényelmes körében, 's most már szinl világ helyett a' színtelen világot rendezhetné kénye kedve szerint De a'harczias ellenörködés nélkül szépen felfordulhatna az egész világ 's akkor egész Magyarország csak Békét vármegyéből állana ; bizony pedig Pestre, Zala-, Borsod-, Csongrádra 'stb. '« még az éa fölötte harczias természetű származási megyémre — Hevesre is igen nagy szükségünk van. — Legyen bár F. nr harcziatlan természetű —- 'a ez rá nézve Tajmi kívánatos volna ! — de én, míg csak jogtalanságot veszek észre magam előtt lábatlankodni, 's mig a' betűkből fegyvert tudok magamnak önteni, harczolni fogok szünetlenül! — és milly hangon, milly időben, hol, mennyit., és mi, ki ellen? — az saját jó, de harczolás közben, soha nem rotz kedvemtől függ, sem pedig F. ur' rendező hatalmától. És én ezt nemcsak mondom, de teszem is; F. ur is teszi — midőn az igaztalau ügy mellett tettleg harczal ; — de azt mondani, hogy ezt teszi, a* világért sem mondaná. — Kinek uincs hát igaza e' pontban, nekem-e a' harczias, vagy neki a' harcziatlan-harczias természetűnek? Yachot Imre* 1 Folytatása következik.)