Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

Kinek nincs igaza ? (Fáncsy Lajosnak.) (Folytatáj.) 'S valljon megfontolva cselekszik-e F. ur. midőn engem, a' helyett, hogy pusztán nevemen szólítana, többször Vackot Imre barátomnak nevez? Hát nem világosan látható-e ezen ironicus kifejezésből, hogy a' legeltenségesebb indulatból akar velem barátkozni? Milly színpadi alakoskodás! Vagy tán azért szólít engem , csak ugy fitymálva, per amice, hogy ez által a' nyilvános világnak kijelentse ama' rettenetes titkot, miszerint én, ki a' színészek ellen, 's ő ellene is írtam, vele, mint csak egy szinészszel, én Mellesville lord, Kean-, a'komédiással barátkozni nem pirulok?! Értsük, uraim, értsük! Ki Szózatomat olvasá, tudja, milly véleménynyel vagyok fővárosi magyar színészeink felül; ki más oldalról is ismer, még jobban tudja, hogy azok miatt, kiket barátimnak nevezek, bár milly sorsuak 's osztályúak .legyenek is , soha nem szoktam magamat szégyenlent, *• Különben , volna bármint, a' polémia' nyilvános mezején színlelve barátkozni, komázni nem szokás, nem illik, még akkor sem , ha csupán véleményeinkkel vagyunk szem közt ellenséges állásban ; mert ki azt teszi, szivével is ellenség, mint a' gyermek vagy vén asszony, ki perelés közben egyszerre csak tézrá kezdi egymást. 1- És hogy F. urnák képzelt méltányosságát Jogszeretetét és igazságait,- egy csapással tönkre tegyem, kell-e egyebet említenem ama' neheztelő mondatánál, melly szerint én, az ő művészietlen személyét, a' barátság' daczára is, hatalmasan zaklatom. Milly nagyot csattant most kelepczém, mellyben egy igazságszVrető, érzékeny poleraic.us fogaték meg. Hát azt kívánja F. úr, hogy mint kedves jó barátomat, ne zaklassam, 's közelebbi ismeretségünk' rovására, semmiféle hibájaért ne rójjam meg, hanem talán dicsérjem, magasztaljam. Bizony furcsa neme volna ez az osztó igazságnak! Hiszen ha F. úr valaha kártyázott — nem mondom pénzre, hanem csak dióra is — bizonyosan megtanulá ezen szent, bár német elvet: Kein íl

ruder im Spiel, 's ha whistnél vagy tarokknál nem, irodalmi harczjátékban még kevésbbé! — Itt, 's különben is csak azt tartom jó ba-