Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

lik. 'S mivel Fáncsy, Dobrosyuoz írt vísszaigazitó válaszában **), a' magyar vándorszínészek* művészi érdemeit és marlyrságát, mindenek közt legtúlságosabban ügyekszik kiemelni : az ö magasra csigázott állításait, csak valamivel is leebb ereszteni, nem épen hálátlan munka; mert szerinte egyedül a' vándorszínészek óvták és alapiták még nemzetiségünket! 'S az illy kirívó balvéieményeket illenék-e hallgatással mellőznünk?! — Azt mondja ö is, nem kevesebbet tettek a* vándor-szi n és z-élet' gúnyolt páriái, mint egyik legszentebb nemzeti kincsünket, a' nemzeti nyelvet a' veszendőségtői — előbb és tán nagyobb el szánt s ágg a 1, mint maga a' nemzet, megóvni törekedtek. Mert «V mi e' tekintetben a' törvényhozás által 1826. előtt történt, azt mindenki átlát and ja , hogy inkább akaratnak, mint tettnek tekinthető" 'S midőn igy F. úr a* vándorszínészeket , még^ csak a' nemzethez sem számítja, alább ugyancsak veri kényelmes, heverd honatyáinkat, a' magyar nemességet. Higye-meg, '*) A* keserűen lolyt Fáncsy-Dobrosy per , mindenki előtt ismeretes. Mi azou fcnhangot és Méltatlan sértegetést, melly Fáncsy' utósó replieájában nralkodik, még akkor sem belyeselhetnök, lia neki volna igaza ; de mi igeu sokan vagyunk, kik Dobrosy" alapos véleményeiben szívesen osztozunk. — Csak hamis gyerek az a' Ludas Matyi, még színpadon kivül is boszút kiváuna állani! — Ki látta azt, egy nyomorú parodia miatt olly nagylármát ütni, sőt Balogh' rovására és fölemelésére a' nagy Shakespearet kisebbítni akarni Î Hisz Shakespeare», a' világ' legkövérebb költőjét, magyarítón' legsoványabb poétája mellett csak megemlíteni is nevetséges dolog! V.