Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

F. ûr, 's Irigyek meg többen is, kik arîstocratiai rendünk' egyoldalú vesszözése áUal akarnák a' népszerűség' koszornját kivini, kár mindig csak azt a' magyar nemességet egyedül azért bántani, mivelhogy másokat, kik sokkal jobban megérdemlenék, nem bánthatunk. Higye meg, F. ur, egyedül ez a'magyar nemesség öv.- * ta meg nemzetiségünket,

's a' legújabb reform-; intézkedések is csak tőle származnak, nem pedig a' vándorszínészektől, kik idegen, nyavalygós, rosz színdarabok' még roszabb előadása által, sok tekintetben veszélyes befolyást gyakorlottak és még most is gyakorianak nemzeti műveltségünk' fejlődésére. Szent igáz, ök a' magyarnyelvet terjesztek, megkedveltetek, — de hogy ezt rosz, hibás nyelven tették, az is igaz ; és mi' a' Fáncsy által gúnyolt corpus jurist, és törvényhozást illeti, tudnánk mi József korától 182G-ig olly törvényeket idézni, mellyek nemzetiségünk és nyelvünk' fejlődését hatalmasabban mozditák elő, mint valamennyi yándor-szinész-társaság' kontárkodó komédiázása. Azonban Fáncsy mindjárt a' vándor-szinészek után, költőinket is a' nyelvélesztök' sorába helyezi, de tudósaink-, különösen nyelvbavárainkról említést sem teszen. Bizony pedig nemzeti nyelvünk' kiművelése és terjesztése' ügyében törvényhozóinkkal együtt első helyet foglalnak tudósaink és költőink; 's vándorszínészeink'martyrsága az üldözött Kazinczy Ferencz 's több pályatársai' nyomorának ellenében, csak nevetséges érdemnélküli parodia. — Fáncsy szerint vándor-színészeink nemcsak nyelvet terjesztettek és kedvellettek, de még az erénynek is, mindenütt a' hol csak lehetett,