Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

lettel, rendkívül finom psycbologiai tapintattal *s annyira élethű, természetes drámai okadás — motiválással tárg-yazza, mihez hasonlót és foghatót, a' világ

1 drámai irodalmában nem lehet találni. 'S mi, bár nem könnyű, de megkísérlésre fölötte érdemes munkának tartjuk, e' titkok' szentségébe kissé mélyebben pillantani, az az, fejtegetni e' dráma' öszhangzó szépségének 's művészi valódiságának lélektani elveken alapuló, természetes haladású és szükséges következésű okait. — Shakespeare nemes, bátor, erényes, és hadi pályán nagy férfiúnak alkoti a' velcnezei szerecsent, elős zör is azért, hogy Desdemonának, a' rangjára büszke Brabantio* lelkileg és testileg szép leányának legyen valódi oka beleszeretni, másodszor : hogy tragical szenvedése és bukása annál feltűnőbb, és meghatóbb legyen. Othello már csak forróbb égöv alatt nyert véralkatánál fogva is ingerlékeny, szenvedélyes, nyers, hévvel szerető, könnyen hivő, hamar lángra gyúló nyers ember, "a mindezen tulajdon már magában hatalmas rugó ehetett volna a' szerelem fél lés"* könnyű fölcbresztcsere ; de a

% költő hozzá adá még ama' legerősebb színezetű tulajdont, miszerint