Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

Oï hell ót az európai fehérek elült undoknak tartolt, gyűlöletes szerecsen* képében állitá elö. Költőnk mindezen körülményt, az ördögi gonoszságú, de bátor, éles eszű, ^nd)erisnicró Jagoval meglcpoleg tudá használtatni. Ez ugyanis boszuból és, gyűlölségből, főczélul túzi ki a'szerecsent és nejét bár mi módon megbuktatni, minek kivitelére Othellóban a* mindent összeromboló szerelemféltés' felizgat ás át találja legsükeresebb, leghatékonyabb méregszernek. Az e* czélra használt gonosz eszközök mondhallan finomsággal választvák; Jago, remek színlelése, látszatos becsületessége által annyira megnyeri Othello* kegyét, bogy ez öt legbizalmasabb, legmeghittebb emberének választja, 's leginkább ez az, mi Ja got terve* kivitelében hatalmasan segítvén, olly vakmerővé leszi. Kezdődik hát a* szilárd alapra épített pokoli cselszövény. Jago észreveszi, hogy Othello* szép, erényes neje, jó (de nem szerelmi) indulattal viseltetik a* szerecsen hadvezér* egyik fiatal, csinos tisztje, Cassio iránt ; e* szívességet tehát szerelmi indulatként kell Othello val észrevétetnie. 'S a* gyana* fölgerjesztésére milly fölötte czélszerü dolgot gondol ki a'szörnyeleg !