Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

November' tO. először: Lendvay', javára Othello, a' velenczei szerecsen Szomorújáték b. felv. Irta Shakespeare. Ford Vajda Péter. Albion' nagy költőjének ezen remek müvéből is a* drámai költészet' legmagasabb géninsza dicső fényben 's csodálandó nagyságban tündököl elö. A' nuV törtenele drámailag fölötte érdekes ; nincs az a* képtelen, erötetett cselekvényhalmaznak öszpontosíthatlanűl, szétágaió, bizarr tarka szövetével elborítva, hanem egyszerűen 's a' legnagyobb valószínűséggel foly a

1 különféle, legeredetibb charneterek', a' kedély' áradásig bő forrásából. E' dráma' egy czélra töröleg összemunkáló, összefüggő részeiből, egy kerekded szép egész, egy tökéletes költői harmónia alakúi,'s az emberismeret, mally tudományának egyik legfontosabb szaka, bámulatos gazdagság-és ügyességgel van benne és általa kimerítve. Othellóhan az alapeszme, az összetartó vezérfonal : szerelemféltés ! ezen, kedélyvilágunkban olly hatalmas szerepet vivő, 's könnyen a'legiszonyúbb, legveszélyesebb szenvedélylyé válható indulatot,Shakespeare ez' oldaláról jelen művében olly magas költői ih-