Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

leánya a' saskesely, melly nem tüdejét, de szivei vájja, másik leánya a' kigyó, melly nem egyedül a' testet szorongatja, és csipi, marja fnlánkjaival, hanem bemérgezi az atyai kebel' érzelmeit, az agyvelőt, \s lassankint a' sziv' vérét is egészen kiszívja. — Learban az egész emberiség' gyarlósága, 's ebből eredő szenvedéseinek szörnyetege nagyszerűen öszpoiitosúl. Ataljában e' remek mii több egyes részében is nagyobb, mint legtöbb dráma egészben ; és ezen részeket érdemes volua taglalni alá venni, de a' journal! szűk hely miatt, elég legyen a' sok közöl három fénypontot kiemelnem, melly annyira rendkívüli, hogy túlesik a' lélektan' az emberi tapasztalás' korlátozott szabályain < szokott mindeiinapiságán , 's egyedül a' műteremtés' legmagasabb ereje, hogy ugy mondjam mngnetieus hatása által hozathatok elő — Első az . midőn Leart szenvedéseinek vihara kiiizi a' szabadba, hol az őrülni kezdő, födetlen feiü öreg, szinte a' természet' legiszonyúbb viharával találkozik , és ez mintha gúnyjátékot akarna űzni a' leányaitól kínozott agg atyával, Vagy mintha szánakozó részvétet akarna mutat-