Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

— 9. Báró és bankár. Eredeti szomorújáték 3 felr. Irta Hugo Károly. Koránsem vagyok Hugó Károlynak olly túlbuzgó báb/ányzója, mint Egressy Gábor,ki nem rég az .Életképekben — tehát azon lapban, hol csak még egy pár hónappal ezelőtt olly iszonyúan ostorozták — panegyrikát tartva Hugo ez uj műve felett, őt a magyar drámai költészet egyedüli megváltójának kiáltja ki;— mind a mellett a láng-' lelkű költőt nálamnál őszintébb indulattal ki sem becsülj, mit már akkor is bebizonyítottam, midőn ót hónába visszatértekor „Egy magyar királyávali" első. föllépte alkalmával, a legtöbb magyar iró hidegen, hogy ne mondjam gunynyal fogadá, mig én lapom egyszerű, de tisztán magyar házi körében nemcsak szíves őrömmel, de igazi lelkesedéssel, meleg kézszorítással üdvözlém, a sok viszontagságai után hona bebelén nyughelyet kereső világvándort, a diadallal föllépett, s honunk oltárára nagy becsű áldozatokat hozandó költőt, hazafit, s a velünk egy téren, égy úgyért küzdendő bajtársat. S bár mennyire méltányoltam is Hugo „Egy magyar király" s „Brutus és Lucretia" czimű drámait, de azért egyéni meggyőződésem szerint hibáikat is egyenesen kimondván, s épen, mivel egyoldalú ócsárló vagy dicsőítő nem valék, Hugo becsülését első föllépte óta mostanig birni szerencsés vagyok, ugy is mint bíráló , ugy is mint drámaíró, s már csak ez oknál fogva sem leend fölösleges, v

ha szavamat legújabb müvéről én'is hallatom. Csak most harmadik előadásakor láthatára először e rengeteg hírű színpadi újdonságot, s valóban nem kevéssé voltam meglepetve általa, de koránsem azért, mivel csak 3 személy játszik, s a hely- és időegység olly szorosan és feszesen van megtartva benne, — hanem azért,, mert az ujabbkori úgynevezett polgári drámák közt egyet sem ismerek, melly életvalódisága, egyszerű szerkezete, s a jellemek forrásaiból kiáradó természetes következetes cselekvényfolyama mellett, olly magas költői belbecscsel birna, melly olly összhangzólag kerekded, minden fölösleg nélküli kiegészített, olly meghatólag tragikai tárgyú és kidolgozású mü volna, s melly eleitől végig annyira birná részvétünket, s olly

1 folytonos hatékony győzelemmel uralkodnék képzclmünk s érzelmeink felett,— mint Hugónak ezen „Báró és bankár" czimü szomorujátéka, mellynek látása után a legszigorúbb mübiró is kénytelen felkiáltani : milly szokatlan egyszerű, — s még is milly nemes, nagyszerű és hatos! Milly ismeretes, mindennapi tárgy, s még is mennyire újjá, érdekessé van az téve a fenszárnyaló költészetnek bűvös-csodásan szi-nezö s teremtő hatalma által ! Milly hosszas, terjclmes párbeszédek, monológok, — s mégis milly rövidnek tetszik az idő, mi alatt elmondatnak , mert itt csak szívből eredő; szívhez szóló és dologhoz tartozó szavakat lehet hallani 1 Milly sok, milly összehalmozolt e műben a költői eszmék, gondolatok mosolygó virágcsoportja, s mégis milly komoly képpel tűnnek ki ezek közöl a valódiság érett gyümölcsei! — Valóban szinte sajnálja as ember, hogy szerző e prózai, kalmári kort költészetének gazdag kincseivel olly pazaron ügyekvék elhalmozni, s hogy sár fészkéből s gőzköréből az észményiség szebb, nemesebb világába szinte tulmagasan emelé azt fel. Bizony, bizony mondom, olly kevés költői van e változott anyagi irányú korunkban,