Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

adnák mutatványaikat, — hisz* ez a' nemzeti czélra nem­figyelő, J a csak opera-bálványzó magyar közönség* nagy része előtt mindegy lenne. . ( ' • •/. , A' részvényes társaság egy kebléből kinevezett választ­mányra bizía á' színház' igazgatását De azt, hogy akár a* megye, akár a* részvényes társulat, vagy e* két elemből öszszeolvadt egyesület* képviselő választmánya, mi czélokat tűzött magának-ki, máig sem tudom, 's mint magányos egye­sület' irányát nem is tartoznám tudni. Mivel azonban e' rendkívüli kis intézet, a' nagyobb rendes nemzetinek Iéte­sülését 's az ehöz kötött fontos czélok* eszközlését,' sőt ai magyar szinmüvészet' erőfejletét fonák bánásmódja által gátolá, midőn beleavatkozásáiiál fogva a* nemzeti irányt; bár kis mértékben, előmozdítani tartozott; joga támad a' nemzetnek, *s minden egyes polgárnak, ez ügyről kérde­zősködnie', nyíltan szabadon értekeznie. / % - i. r Leginkább a* következő pontok' figyelmes kisérésére k érr m olvasómat..';; 'v- ,. ,.; .; ;:­'Ha az országosan pártolt nemzeti, végy az avà.t* kózó ide : gleni magyar színházról szólunk, akkor itt a' fő­rzél egyéb nem lehet, mint : a' magyar nemzetiség* nek és nyelvnek szinmüvészet — mint szinte -czél de kisebb czél — általi e 1 ömo zdit ás a. Mert nem szabad felednünk, hogy mi még magyarok vagyunk, valamint azt sem, miként —kivált Budapesten még nem. vagyunk magyarok; mert pénzben szűkölködő szegény nem­zetünk, egyedül művészet vagy mulatság' terjesztése, föl-r segélése végett, *s csupán a' budapesti közönség számára, mint valami dúsgazdag udvar, most még százezreket nem áldozhat. Minthogy pedig a'végirány'elérésére, különöse* a' nemzeti cnltura, szellem és erkölcsök, a' legszebb poi­gári erények, a* legnemesebb (hazafiúi) eszmék 's érzelmek', 's a' színpadon csinosbult alakban megjelenő magvar nyel? mint a* nemzetiség' egy leglényegesebb alkrészéuek emelé­se-terjesztésére, a' nálunk kisebb czél, t; i; a' drámai színművészet, de csak egyedül ez, (tehát nem opera, bohózat

Next

/
Thumbnails
Contents