Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

körülmények pedig olly fontosak, hogy azok az igazgatóság ebbeli intézkedésének helyessége és korszerűsége felöl, mindenkit kellően meggyőzhetnek. — Szóval, itt is csak minden oda megy ki, hogy: a ki vesz, annak lesz; ha a szinházi közönség többet fizet, több műélvezetben részesül, — olcsó húsnak pedig híg a leve. X. Teljes játékpróbák. Újra ismétlem azon már egyizben megpendített indítványomat, miszerint az előadás végett betanult uj színmüvek utósó próbája ne csak ugy hánydelvesdel-módra, hanem a legnagyobb szabatossággal, teljes costumeben , a szinház félkivilágitása mellett, néhány műértő elölt tartassék, csak ugy, mintha már rendes előadás volna. — Csak igy mehetne aztán jól és összevágóan az első előadás, melly most nem egyéb, mint hibákkal teljes főpróba ; ez uton lehelne legkönnyebben kijelölni és javítani az előadandó színmüvek hibáit. Söt a bukástól is nem egy darabot lehetne ez által megmenteni. XI. Vidéki vendégszereplés. Mindenki tudja, mennyi-zavar, mennyi baj és hátramaradás történik színházunkban a miatt, hogy jobb színészeink, szabadságidejök levén a szerződésben kikötve, ezt sokszor egy hónapnál is tovább, vidéki vendégszereplésre használják. És ezen, a szinház dolgainak rendes folyamát annyira akadályozó bajon az által lehet legczélszcrübben segíteni, ha, mint már gyakran mondva volt, a nyári időszakban 5 — 6 hétig az egész társaság szabadsággal bocsáttatnék szét, s azalatt a színházban ballett, vagy más valami érdekes mutatvány foglalna helyet. — A julalomjátékokat is bizonyos módosítással meg kellene szüntetni. XII. Színészi takarékpénztár és nyugdíjintézet. — Sok víz lefoly még addig a Dunán, míg a nemzet az elaggult, tehellen szinészek számára nyugdíjintézetet fog alapítani. Ennél a színészeket képző tanoda is előbb való dolog. Azért hát igen czélszerüen tennének színészeink, ha maguk körében és a maguk erejéből olly takarékpénztárt alapiinának, mellynek belélcli összegeihez csak akkor nyúlhatnának, ha majd egyszer elaggott korukban szükség volna rá. A melly szinész fiatalabb korában halna meg, annak betelt pénzösszege a többi részvényesre szállana. Ha minden előkelőbb szinész havonkin! csak 5 pengőt tenne be ezen takarékpénztárba, 10 év alatt 720, a kamatokkal együtt több mint 800 p. ftja volna biztosiha, a mi ugyan nem épen sok, de annak idejében igen jó szolgálatot te-