Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

hot. — A kisebb fizetésű szinészek bár a legcsekélyebb Összeggel is járulhatnának ezen tarakpénztárhoz, mellynek a gyakorlati életben fölötte üdvös hatása volna. * íme tehát 12 pontban röviden elöadám, miket vélek én legsürgősebb javitandóknak nemzeti színházunkban. — Jól tudom, miként okokkal támogatott és jószándéku indítványaimra bizonyos urak azt f< * mondani, hogy ezek már csak azért is,mert életbeléptetésük egy kis j • bekerülne, impracticus, létesilhetlen dolgok. Azonban józan felfogású ífogulatlan olvasóim átláthaták, hogy ajánlataim nagyobbára ollyanok, lu&hől az intézetre nem csak szellemi, de világos anyagi haszon is háramlanék; különösen a drámabirálással egybekötött aligazgatói hivatal, a módosított drámai pályázás, az irói díjazás, a szinházi lap, magyar zene, teljes próba, a vendégszereplés eltörlése, s a színészi takarékpénztárnak ajánlataim szerinti létrehozása által a nemz. szinház anyagi jóléte tetemcsen növekednék. — S ha mindebből csak szellemi hasznot lehetne is remélni, most, midőn majd a beléptidij föl lesz emelve , a szinházi dolgoknak minden tekintetbeni tökélyesbülését, javulását méllán várhatjuk, kívánhatjuk. És én valóban a legjobb reményben vagyok az iránt, hogy a jobb irányú magyar lapok is pártolni fogják indítványaim nagyobb részét, s nemz. színházunk jószándéku igazgatósága nem fogja azt mondani rájuk, hogy csak azért sem létesítjük , mert a terv mástól jő, — hanem, a mit ajánlataimban üdvösés czélszerünck találand, azokat szép hivatásánál fogva művészeti ügyszeretettel , hazafias buzgalommal előmozdítani, életbe-léptetni el nem mulasztandj». * Vahot ímre.