Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

szivfagyasztó körülmények közi elcscncvészni, valódi pályájától visszariadni ; vagy ha ír is, a sok prózai munka miatt, valódi jól, egyöntetűt nem irhát, s az idegen dolgok által megzavart, gyors, felületes munka nyomai meg fognak látszani szerencsétlen conslellatiók közt született müvén. A drámairodalom- és színpadra egyaránt illy kártékony befolyása, illy szomorú következése van annak, ha az iró anyagi jóléte kellően biztosítva nincs. Kell tehát e nagy bajon leginkább a nemzet által biztosított nemzeti színháznak segítenie, miután különben is egyik legfőbb feladata : a magyar drámai irodalom fejlesztésére erélyesen hatni, a magyar drámaírókat nem csak a legelevenebb tevékenységre, hanem minél jobb, becsesebb, és nemesebb irányú művek alkotására buzdítani. — És hogy ezen magasztos czélnak sükert, valósulást szerezzen, szükség az eszközökről is gondoskodnia. Illy eszköz pedig a méltányos, illő jutalmazás, melly után a drámaíró ; ha egyébbel nem foglalkozik is, elélhessen ; s melly, felülemelkedve a szegény írók rovására tett nyerekedés alacsony körén, a mû belbecsével álljon arányban. A mostani negyedrészes drámai jutalmazásnál igazságtalanabbat gondolni sem lehet; nem egyéb az, mint a nemnépdalos színművek Íróinak világos kijátszása, mi által erőszakosan megfosztatnak fáradságosan szerzett, s valóban megérdemlett keresetöklöl. Igen, mert midőn ők bérletszünelben először adott müveik jövedelméből, a költségek levonása után, csak egy negyedrészt kapnak, ekkor legalább is két negyedrész tiszta hasznot keresnek a szinházi pénztár számára , a helyett, hogy mint illő és igazságos volna, a két negyedrész, vagyis a jövedelem fele őket illetné. Mikor pedig másodszor bérletfolyam ban adják müveiket, ekkor még csak a negyedrészt sem kapják meg, noha papíron az ellenkező volt kihirdetve az igazgatóság részéről. -Mert mikor arról van a szó, hogy az írónak fizetni kell, valami különös boscoi varázslat által azt akarnák netalán velünk elhitetni, hogy a mi a bérletből, az előre kibérlett páholyok, zártszékek és "földszinti helyek árából bejö, az nem tiszta jövedelem! Hát ugyan micsoda? hát talán ezt is a levonandó kiadások és költségek sorába kell számítani? — És azon körülmény, miszerint a bérlő közönség az uj színmüvek első előadásán, minthogy ez bér-, letszünetben van, meg nem jelenik, egyedül a szegény írót sújtja, midőn ő sikerültebb müvével csak olly élvet nyújt a bérlő-, mint a nembérlő