Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

szép remény ! csakhogy az illy Pál fordulatára emlékeztető próféták ingatag szavaira nem sokat hajt az okos közönség. — A Honderű igazgatójának ezen színváltozása nem tűnnék fel anynyira, ha azt olly mű előadása alkalmával nyilvánitandá, melly netalán képes volna egészen uj irányt adni drámai irodalmunknak, s a közönség ízlésének változására.is epochalis befolyási gyakorolna; de midőn egykori divat-elvét olly mű előadásónál tagadja meg, melly az említett irányadó tulajdonnal minden jelcssége mellett sem bír, s mellybez hasonló jóságú eredeti vígjáték bizony már több is adatott nemz. színpadunkon, — akkor csak szánni kell az olly bírálót, ki ma azt kiáltja : éljen mindenek fölött Szigligeti, s másnap pedig ezt : Éljen mindenek fölött b. Eötvös,—a többi magyar drámaírók müve egy fakovát sem ér! (kivéve mindenkor az Almok czimü remeket !) A Honderű igazgatója azt is kegyeskedett nyilvánítani, hogy ő az Eötvös vígjátéka előadásánál hallatszott pisszegéseket az irigykedő iró társ aknák tulajdonítja. Milly méltatlan, milly szemtelen rágalom ez!—mennyire sérthetné ez mindnyájunk becsületét, kik szinmüirással foglalkozunk, ha.azt ollyan író nem mondaná , mint a Honderű igazgatója, —• — — de csak hallgatok , ne bogy a megbántott becsületérzés keserű kifakadása! a legkellemetlenebb vitára adjon valamikép alkalmat. — Egyébiránt hiába mondaná a H. igazgatója, hogy még e sorokat is vágytársi irigykedésből irám, mert nekem egy magyar drámaíró babérját sincs okom irigylem, miután eddig színpadra került műveim sükerével s a közönség ezek iránt mutatott részvétével tökéletesen meg vagyok elégedve, ide számítva a H. igazgatója által "minden kritikán alólioak nevezett „Még egy tisztujitás"omat is, mellynek sok érdeklctt emberre valódilag nagyobb hatása volt mint minden más színmüveknek, s melly saját meg- • győződésem szerint is, élethű jellemek dolgában sokkal jobb mű az Országgyűlési szállásnál ; s melly csak bizonyos körülmények miatt nem nyert olly átalános tetszést, mint ez. Hogy a H. igazgatója eddigelé minden színmüvemet gyalázá, becsmérlé, azért