Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

legkisebb okom sincs neheztelni, mert a nálánál tisztább gondolkozású , dologhoz értőbb s részrehajlatlanabb bírálók, s a közönségtől e tekintetben méltányos elégtételt nyertem, s mert köztudomású dolog, miszerint a Honderű igazgatója egy irótársára sem haragszik annyira mint rám, ki lapja ferde iránya 8 nevetséges gyöngéi ellen legelső szólaltam fel a Pesti Hírlapban, i azóta is folytonosan szerencséltetem'Honderüjének elborulását tehetségem szerint előmozditani, nem személye, hanem káros működése elleni antipathiából. — S minthogy ő személyemet is gyűlöli, müveim megítélésében soha legkevésbbé sem lőhetett méltányos, igazságos. De hála isten! közönségünk is igen jól tudja, honnan fú a szél',—

s az illy, rosz irányban hajlongó szélkakasok nyikorgásaira nem szokott hallgatni.