Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

Mint magyar jáléksztni krónikussal volt egy kis dolgom önnel, — kit személyes jellemzesünkkeli Báfárkodásában némi igaztalanságon kaptam, — nem pedig mint szoros értelemben vett műkritikussal. A* „magyar jùtekszt'/ii krónika** határozatlan jelentésű czime alatti tudósítónak az Aihenaeumban szabadsága van mondani: ha akarom kritikus , ha i* kritikus, akarom krónikus ; s ezen köpenyeg igen kényelmes, mert alatta kritihusi jogokat gyakorolhatni, de a' kritikusi czimmel járó kötelességek elöl elbújhatni; e' köpenyeg igen jól engedi magát „hazafiság palástjának" sőt talán tehetetlenség és charlatanság palástjának is alkalmaztatni, nemde Szebekl. úr ? Hogy tehát ön mint valóságos mükritikus is nyakon csipethessék , épen szükség volt illy tényre, mint önnek kérdéses leczkéjebeli demonstratioja, hol magát a' színházi történetek'igénytelen jegyzője gyanánt mutatja ugyan be, de tettleg a' leg valódibb kritikusként agitál, 's mindenkép eröködikmagát félelmessé tenni. Igy az általain megkezdett vita egészen más mezőn áll most, mint elébb , 's ezzel tárgya is határozottabb alakot vőn. Megvallom, e' mezőn nem örömest állok szóba önnel Szebeklébi úr, mert az Athenaeumot becsülöm ; de e* tekintet kénytelen most már helyet engedni a' mellőzhetlen szükségnek. Szebekl. Az Athenaeumot hagynék ki egészen a'.... Egressy G. Mielőtt szólna ön, megjegyzem, hogy azon rhetori virtuositás iránt, mellyel ön szavaim ellen küzd, teljes elismeréssel vagyok. Ámde épen ez az, mi önt elárulá, ?

s most felkiálthat ön Shakspear' Coriolánjával: „mint rosz szinész felejtem jellemem , kieslem belőleMondhatom e' felfedezés kissé engem is meglepett,